A közvélemény-kutatás szerint a Fidesz-KDNP pártszövetség 56, a baloldali közös lista pedig 34 százalékot kapna egy most vasárnap tartott választáson. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti oldal két százalékponttal erősödött, míg az ellenzék a történelmi mélypontnál is képes volt mélyebbre süllyedni és fél százalékpontot veszített a támogatottságából. Több mint három hét telt el az országgyűlési választások óta. Azóta mit csinált a két oldal? Vegyük ezeket górcső alá, majd tegyük fel magunknak a kérdést: csodálkozunk a Nézőpont felmérésnek eredményén?

A baloldal pedig, a hazai és nemzetközi sajtójukkal karöltve, továbbra is a választási vereséget elemzi és bűnbakot keres. Önreflexió nélkül, természetesen. A saját háza tájékán senki sem szeret sepregetni, Gyurcsány és Jakab, a két „jóbarát” szerint Márki-Zay Péter, utóbbi szerint pedig előbbi kettő, de főleg Jakab tehet arról, hogy Fleck Zoltánnak immáron „egyharmados alkotmányról” kell értekeznie – mert alkotmányozni, nyilván, kisebbségben is lehet.

A baloldal támogatói számának csökkenéséhez az is hozzájárulhatott, hogy egyre többen pedzegetik az ellenzék soraiban, hogy nem mennek be a parlament alakuló ülésére, illetve nem veszik fel a mandátumukat (utóbbira sajnos kevés az esély, hiszen anélkül képviselői tiszteletdíj sincs, a pénz pedig nekik mindennél fontosabb).

Ezeket az embereket megválasztották, a szavazók jogot biztosítottak nekik, hogy beüljenek az parlamentbe, egyúttal azonban kötelezettséget is róttak rájuk, méghozzá azt, amit az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 28. § (1)-(2) bekezdései is kimondanak: a képviselő kötelessége, hogy kezdeményezően részt vegyen az Országgyűlés munkájában, ülésein, elősegítse a parlament eredményes működését, valamint jelen legyen az Országgyűlés szavazásain.

A közvélemény-kutatás szerint, ha az ellenzéki pártok külön indulnának, csak a Momentum (6 százalék) és a Demokratikus Koalíció (5 százalék) jutna be a parlamentbe. A Jobbikot az aktív szavazók mindössze 3, a történelmi mélyponton lévő MSZP-t és az LMP-t pedig 1-1 százaléka támogatja, a Párbeszéd támogatottsága pedig (szintén nem újdonság) nem kimutatható. A visszaesés az összes pártnál vitathatatlan, a legszánalmasabb eredményt azonban a néhai radikális jobboldali párt, a mára Ballikká avanzsált Jobbik érte el, amely 2018-ban még huszonhat mandátummal jutott be az Országgyűlésbe, idén már csak kilenc képviselői helyük van, jelenleg pedig meg sem ugranák az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

Egy érdekes fikciót is felvázolt a Nézőpont, miszerint lehetett Márki-Zay Péter potenciális pártjára is szavazni. Ezt – és ezzel együtt a „kapitányt” – a megkérdezettek 5 százaléka támogatná. Képzeljük el egy pillanatra, hogy ez az ember lenne a miniszterelnök! Az a hódmezővásárhelyi politikus akarta leváltani Orbán Viktort, akit tized annyian sem támogatnak a nemzet választóképes tagjai, mint a jelenleg hivatalban lévő kormányfőt.