Ha az ember politikai területen dolgozó zsurnaliszta, akkor vannak olyan – hol egészen szórakoztató, hol teljesen lehangoló – feladatai, mint megnézni egy-egy parlamenti plenáris ülést. Így jártam én is a minap, amikor az Országgyűlésben a börtönbiznisz beszüntetését célzó törvényjavaslat általános vitáját bámultam órákon át. Azon annyira nem lepődtem meg, hogy az ellenzéki képviselők nem álltak ki a milliárdos károkat okozó gyakorlat védelmében, mert hát hány hülye akarhat több százezres fizetéseket kidobálni az ablakon azzal, hogy magára haragítja az ebben az ügyben nagyjából egységesen fellépő választópolgári tömegeket?! Mert azt még feltételezni sem szeretném, hogy van, aki szerint ez így jól van.

Sőt: az sem lepett meg, hogy bár a börtönbiznisz mellett kiállni nem mertek, helyette azért cseszegették a kormánypártokat, hogy egyáltalán miért vált lehetővé ez a helyzet. Tették mindezt úgy, hogy pontosan tudták: a kormány a büntetés-végrehajtási törvény megalkotása idején nem tett mást, mint igazodott az uniós ajánlásokhoz. Ha nem tették volna, az lett volna a baj. Most viszont, hogy meg akarják szüntetni a szakadéknak is beillő jogi kiskaput, amelyen keresztül mohó ügyvédek és köztörvényes elítéltek kart karba öltve söprögetnek ki adómilliárdokat, most az a baj. Merthogy mi másra utalhat az a tény, hogy az ellenzéki képviselők nem igazán vettek részt a törvénymódosítási javaslat zárószavazásán. Mégis mi más dolguk volt, ha egyébként azt gondolják, hogy ezen a helyzeten változtatni kell?!

Éppen valami demonstrációt kellett szervezniük, vagy kormányellenes molinókat gyártottak nyelvtani hibákkal teletűzdelt feliratokat pingálva?! De tényleg… Megértem én, hogy baromi ciki lenne a sokat nem gondolkodó, simán csak Orbán-gyűlölő választókkal elfogadtatni, hogy valami pillanatnyi elmezavar folytán sikerült ugyanazt a gombot megnyomniuk, mint amit a „sátáni narancsosoknak” is. De biztosan akadnak olyan baloldali érzelmű emberek ebben az országban, akik nemcsak a pártlogók színe, hanem az országban történtek alapján változtatnak pártszimpátiájukon. Tényleg ennyire gáz valamiben egyetérteni, még akkor is ha ehhez éppen minden körülmény adott?!

Persze másik lehetőség is van. Lehet, hogy elvakult kormánygyűlöletükben nem sajnálnak 8-10 milliárdnyi adóbevételt gyilkosoknak, rablóknak, erőszaktevőknek átadni pusztán azért, hogy a kormányt kellemetlen helyzetbe hozzák. Csak akkor sírva könyörgöm: ne mondják már, hogy ők ezért az országért dolgoznak. Mert ennek az egyszerű mondatnak valamelyik eleme biztosan nem igaz: vagy az „országért”, vagy a „dolgoznak”.