Magyarországon a zenés és táncos kampányperformance-ok komoly hagyományra tekintnek vissza a baloldalon. Az elmúlt harminc évben számos kísérlet történt arra, hogy valamiféle bizarr választás előtti diszkóhangulatot teremtsenek. A legemlékezetesebb talán az MSZP Igen, igen című remekműve volt, amely Gyurcsány negédes vigyorát egy életre beégette minden generáció lelkébe.

Na, de térjünk a lényegre, a baloldal új messiásának mozgalma is megörvendeztette a nagyérdeműt. Precizitásukat jellemzi, hogy a dal pont olyan lett, mint Karácsony Gergely. Bárgyú és erőtlen.

A szöveg a popzenei slágerek kötelező igénytelen semmitmondását hozza.

– hallható már a nóta első versszakának elején. Csak azt nem értem, hogy a kedves művészek hogyan nem veszik észre, hogy a főváros nem zöldebb lett az elmúlt két éveben, hanem sokkal inkább visszademszkysedett.

Ha Karácsony vezetéséről kellene dalt írni, inkább valami ilyen szöveget tudnék elképzelni:

Ezután már nosztalgiától párás szemmel gondolok vissza arra, amikor Schmuck Andor fakadt dalra Budapest iránt érzett szerelme jeléül.