Eddig elsősorban László Imre és Komáromi Zoltán megnyilatkozásaiból lehetett tudni, hogy például a Demokratikus Koalíció minden erővel központosítaná az egészségügyet. Ez annyit jelent, hogy főleg vidéken, a falvakban és a kisvárosokban élők közeléből telepítenék egészségügyi centrumokba például a sürgősségi ellátást. Ahogy azonban Márki-Zay Péter elemébe jött, s ujjbegyeiben már szinte érzi a választási győzelem bizsergető gyönyörét, azonnal előjött a farbával, s fizetős egészségügyet delirálva fűszoknyás lányokról és általuk felszolgált mojitóról kezdett beszélni, akiknek ezt megengedi a pénztárcája.

Furcsa, de járvány idején, amikor az ellenzék és kommentelői minden rosszat elmondtak már az egészségügy tarthatatlan állapotáról, sokszor egyenesen a közeli összeomlását jövendölték, amely közben – nem mellesleg – kiemelkedő minőségben állta a sarat a Covid elleni harcban is, a fűszoknyás szolgáltatás javaslata egyszer sem bukkant föl még a legszélsőségesebben a kormányt utálók között sem. Ehhez is Márki-Zay kellett, hogy a korábbi nyilatkozatokat mintegy egységbe foglalva ráhozza a szívtrombitát főleg az idősebb, orvosi ellátásra gyakrabban rászoruló magyarokra.

László Imre, Újbuda DK-s polgármestere, aki ráadásul korábban kórházigazgatóként érzékenyítette magát, beszélt arról, hogy milyen jó lenne, ha elvinnének a rászorultak környezetéből bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat. Tudományosan adva elő embertelen elképzelését azt mondta az ATV-ben, hogy „Magyarországon jelen tudomásom szerint 164 fekvőbeteg-gyógyintézet van. Ez nagyon sok. Ez indokolatlanul sok.” Szerinte „90-100 kórház nagyon biztonsággal, magas szakmai színvonalon az országot el tudja látni.”

Aztán jött a DK csodadoktora, aki már Márki-Zay egészségügyi tanácsadójává avanzsált, aki az élet védelme jegyében a járványban azt találta mondani, hogy a vírus jobb, mint a vakcina, és kivágta a piros ászt. Lezsugorítva az egészségügyi ellátórendszert 10-15 egészségügyi centrumot hoznának létre országszerte, és megszüntetnék azokat a szülészeteket, ahol évente kevesebb mint ötszáz csecsemő jön világra.

Márki-Zay pedig miniszterelnök-jelöltségének teljes öntudatával vágtatott tovább az egészségügy magánosításnak sikamlós útján, amelyet 2008-ban már a magyarok népszavazással el is vetettek. Nemrég azzal legyeskedett a családalapításra váró hölgyek előtt, hogy szerinte nem kell orvos a csecsemők világrajövetelekor, elég a szülésznő is. Majd megfellebbezhetetlen határozottsággal kijelentette, hogy „Igenis el kell fogadni, hogy sürgősségi, vagy éppen szülészeti ellátás ne legyen a vidéki városokban, vagy akár falvakban élők közelében.”

Ezt a baloldali centralizációs agyrémet 91 éves anyám példájával tudom más megvilágításba helyezni. Kényelmes kis lakásában mosdóba menet két éjjel is elesett, én szaladtam, hogy a tőlünk öt percre lévő otthonában felsegítsem. Mi van akkor nem ilyen közel, hanem több órányi utazásra lakunk egymástól? Akkor is ment volna az ember, mintha puskából lőtték volna ki. De ki tudja, a padlón való több órás ücsörgés után milyen állapotban találok rá?

Mi van akkor, ha sürgősségi beavatkozásra lenne szükség, ami eddig ott volt a közelben, Gyurcsányéknál pedig órákat kellene utazni érte?

Egyet kell érteni Kiszelly Zoltánnal, aki azt vallja, hogy a baloldal a tőke megtérülése felől közelít az egészségügy átalakításához. Nagy profitcentrumokban gondolkoznak. Az üzleti modell pedig akkor térül meg, ha csak egy nagy kórház van egy adott régióban. Kisebb a fajlagos költség, nagyobb a profit. Nyilvánvaló továbbá, hogy a kórházbezárások a vidéki életminőséget jelentősen rontanák.

Mi lenne anyámmal, ha nem tudnám időben orvoshoz juttatni? Örüljön annak, hogy ennek fejében legalább nagytőke elégedetten dörzsölné a kezét a gyarapodó bevételek láttán? Hagyjuk már Ibolykát! Ez ugyanis a baloldal által kínált egészségügyi perspektíva. És ezt pofátlanul, annak ellenére nyomják, hogy egyszer már ezt elvetették a magyarok.

Wass Albert így fogalmaz: „Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket.”

Térítse azokat, akik arra akarnak menni. A magyarok maguktól sosem választották a gonosz irányt. Azt mindig csak rájuk erőszakolták Kunék, Rákosiék, Kádárék. Amíg szabad választás van Magyarországon, addig ezt soha nem lehet többé megtenni velünk.