Eddig ugyanis „csak” az emberekhez beszélt, nem adta szónoklatainak ezt a patetikus elnevezést. Persze furcsa is lett volna, ha a választók folyamatos sértegetése előtt ilyen erős felütéssel lát neki az emberek lebunkózásához.

Látszólag a háború adta neki az apropót, de hogy mennyire álságos és felületes volt a műfajválasztás, azt jól mutatta, hogy még a háború kitörésének napját sem volt képes helyesen beszédébe iktatni. (A katonai konfliktus ugyanis február 24-én tört ki, nem 25-én.) A vérontás tegnapi apropóvá tételének egyébként sem volt semmi eseményhez köthető pillanata. Előtte is lőttek, utána is lőttek, az élettelen testek pedig továbbra is értelmetlenül hullnak a porba. Szünet nélkül arat tehát a halál keleti szomszédunknál.

Ott, ahova Márki-Zay – nem egyszer, nem kétszer adta jelét – ő bizony a NATO kérésére akár katonákat is küldene, sőt az emberéletek kioltására alkalmas fegyverek szállításától sem zárkózott el. Mondta ezt annak ellenére, hogy tisztában lehetett vele, hogy a magyarok közül tízből kilenc helyesli, hogy Magyarország ki akar maradni a háborúból.

Tehát egy, a néhány hét múlva parlamenti választás előtt álló ember úgy terjesztette háborúpárti nézeteit a nyilvánosság elé, hogy tisztában van vele, a magyarok elsöprő többsége elutasítja a vérontást, s még inkább azt, hogy abban a magyarok részt is vegyenek.

Háborúpárti kijelentései tehát nyilvánvalóan nem a magyar érdekek szolgálatában gyökereznek. Ha pedig nem a magyar érdekeket akarja szolgálni egy baloldali miniszterelnök jelölt, akkor kiét? Költői a kérdés, hiszen pontosan tudjuk, a teljes baloldal az idegen érdekek szolgálatában indul a választáson, az nyilván csak szükséges velejárója a politikai versenyfutásnak, hogy közben Brüsszel- és Amerika-párti gondolataikba látszólagos magyar érdekeket is belekevernek. Azért látszólagos, mert amikor a magyar érdekek terítékre kerülnek, akkor mindig az idegen érdekek szempontjából vizsgáltatik meg a kérdés. Hiszen nem idegen érdek-e az, hogy ne úgy csökkentsük a rezsit, hogy az állam szavatolja a gáz, az áram, a távhő árának plafonját, hanem úgy, hogy az emberek használjanak kevesebb áramot, dideregjenek a kevesebb gázzal fűtött lakásokban, s csak ritkán fürödjenek, hogy a vizet se pancsolják ki? Nem idegen érdek-e az, hogy a kivezetett hatósági energiaárak mellett hadd szaladjanak az árak az egekbe, ahogy az éppen most zajlik Nyugat-Európában és sajnos a szomszédainknál is?

Tény, egyelőre csak mi vagyunk biztonságban a kormány előrelátó rezsipolitikája révén, csak a mi üzemanyagáraink biztosítják a magyaroknak a mindennapi élethez szükséges költségeket.

Miközben tehát idegen érdekektől vezérelve Márki-Zay a kampányban folyamatosan a magyaroknak rosszat akarva próbálta elnyerni a rokonszenvüket, elutasítottsága olyan magaslatokba szökött, hogy talán ettől még maga is megrémült, s elhatározta, hogy békülékenyebb hangot üt meg.

Sőt egyenesen a békéről, a biztonságról és a szabadságról fontosságáról kezdett el szónokolni. Arról, amiről az Orbán-kormány a háború kitörésétől kezdve nem egyszerűen beszélt, hanem cselekedett. Ennek jegyében szervezte meg a kormány azt a gigaméretű, menekülteket segítős programot, amiről Márki-Zay a nemzethez intézett beszédében egy kukkot nem szólt. Még véletlenül sem buzdította a magyarokat az eddig is elképesztően intenzív adakozó kedvük fenntartására. Egy elismerő szava nem volt az adományozókhoz.

Nem, mert neki egyáltalán nem az az érdeke, hogy a magyarok öntudatos nemzetként segítsenek a bajbajutottaknak. Neki az az érdeke, hogy mindenáron félrevezesse őket, hogy az elmúlt tizenkét évben fokozatosan erősödő nemzeti öntudatot elfojtsa és egy olyan, általa szabadnak mondott világ felé terelje őket, mint a Nyugat, amit van képe szembeállítani a háború miatt most nyilván patás ördögként leírható Kelettel, azaz Oroszországgal. Azzal az országgal, amelytől 90 százalékos az energiafüggőségünk. Tehát ha nem kapunk orosz gázt és kőolajat, akkor egyszerűen leáll a gazdaság. Azzal az országgal szemben lövell lángokat a Márki-Zay sárkányszája, amellyel kapcsolatban az általa felmagasztalt, egyébként egyközpontú Európai Egyesült Államokat építő Nyugat sem mer energiabojkottot bevezetni, mert akkor az Európai Unió országai is térdre kényszerülnek.

Így beszél a Kapitány: „Egy új Szovjetunió vagy az Európai Unió? Orbán és Putyin, vagy a biztonságot garantáló Egységben Magyarországért ellenzéki szövetség? A történelem sötét oldala, vagy végre valahára a történelem jó oldala?” – teszi fel aljas kérdéseit beszédében, ezúttal is félrevezető módon. Miközben pontosan tudja, hogy ez az Európai Unió federalista világot akar létrehozni, megszüntetve a nemzetállamok szabadságát, függetlenségét, hogy egy központból tegye irányíthatóvá a kontinens tagállamait. Betelepített migránsokkal, kiteljesített LMBTQ-érdekekkel, pusztulásra ítélt keresztény magyarsággal.

Szavaiból kicsendül, hogy Márki-Zay számára valószínűleg csak ilyen keretek között lenne elképzelhető egy „szabadon felemelkedő, büszke magyar nemzet”. Ezen az úton ugyanis eljuthatnánk a hazug kampány jelszavának fordítottjához, a „csak felfelé”-től a „csak lefelé” irányhoz.

A baloldallal ugyanis más sors nem várhat a magyarokra.