A gyurcsányista politika ugyanis megint volt olyan „kegyes”, hogy bevonja e súlyos családi konfliktust a választási showműsorába, hogy még véletlenül se Liliána drámája álljon a közgondolkodás középpontjában, hanem az: a baloldal miként tud az úszónő hátán ugrálva a kormányra köpködni? Nekik az, hogy Liliána szavai szerint őt „Testileg. Lelkileg. Szexuálisan” bántalmazta az apja gyermekkorától kezdve csak egy egyszerű szavazatgyűjtő eszköz, hogy esetleg győzelmet arassanak az áprilisi választáson.

Tudom, hogy zajlik a választási kampány, de azért mégis. Néhány napja Varga Judit minisztert akarták alpári módon lejáratni, nagy pofára esés lett a vége. Most pedig Novák Katalint vették célba az ATV-ben a gyurcsányista gumilövedékkel.

A megmondóember ezúttal Lendvai Ildikó volt, aki ugyan már nem jegyzett aktív politikus, de az a vélemény, amit naponta képvisel a visítozó Dobrevtől, az anno magának monoklit a szeme alá festő, a nők elleni erőszak választószivató álharcosától, Vadai Ágnestől vagy Kabul ’halkan beszélni képtelen’ rózsájától, Szabó Tímeától éppúgy elhangozhatott volna. Borítékolható, hogy ők sem fogalmaztak volna másként.

Szóval Lendvai úgy tette szilveszterre is szerinte szórakoztatóvá a történetet, hogy kijelentette: „Ez most nem uszodai probléma. Én Novák Katalin megszólalását vártam. „Most sem gondolja úgy, hogy alá kellene írnunk azt az egyezményt, ami a családon belüli erőszak elleni küzdelem lépéseit tenné kötelezővé.”

Lendvai érezhette a büdöset, mert az adásban az Isztambuli Egyezménynek a még a nevét sem merte kimondani, amelynek ratifikációja hiányát újfent a kormány szemére hányja.

Társadalmi dezinformációval ő is azt a látszatot kelti, mintha a ratifikáció lenne az akadálya annak, hogy működjön a büntetőjog és a kapcsolati erőszak elleni fellépés. Tudja ő is, hogy nem így van, sőt!, de azért úgy tesz, mint aki most érkezett a Marsról. Pedig a parlament már 2013-ban, egy évvel az Isztambuli Egyezmény életbe lépése előtt büntető törvénykönyvi tényállássá tette a kapcsolati erőszakot, értsd: a családon belüli erőszakot. Továbbá az Isztambuli Egyezmény minden jogalkotást igénylő anyagi és eljárásjogi rendelkezése átültetésre került a magyar jogrendszerbe. A magyar jog így szigorúbb és kiemeltebb védelmet ad a nőknek és gyermekeknek, mint általában az uniós gyakorlat. A statisztikák szerint nálunk lényegesen az európai átlag alatt van az erőszak ezen formája.

Tehát semmivel sem lehetne többet tenni se Lilianáért, se másért még akkor sem, ha az Isztambuli Egyezményt ratifikáltuk volna. Sőt, mi teszünk többet az uniós átlagnál. Lendvai félrevezető aljaskodásával tehát nem a női jogok védelmében emel szót, hanem az egyezmény által támogatott migránsok beengedéséért, illetve azért, hogy tegyük részévé a jogrendszernek a genderista társadalmi nem fogalmát. Azt, hogy a nőnek vagy férfinak született emberek tetszés szerint válthassanak nemet vagy nyilváníthassák magukat konyhaszekrénynek, csillárnak vagy éppenséggel anyakocának.

Lendvai és gyurcsányista tettestársai tehát magasról tesznek Lilianára és lelki fájdalmára, ők a vallomása szerint megalázott úszóbajnokban is csak a saját hatalmukhoz közelebb vivő tempókirálynőt látják, akinek neve elég ismert ahhoz, hogy a választók felfigyeljenek a témára.

Ez a gyurcsányista nők morális színvonala, szilveszteri vicckultúrája. Ha ennek a húzásnak a mérhetetlen aljasságon kívül mégis van valami pozitívuma, az az, hogy az ilyen „poénokon” csak a saját elvakult választóik képesek nevetni. Még szerencse, hogy a csapatuk folyamatosan zsugorodik.