2009-ben kaptam az első hivatalos munkaajánlatomat, a brit Coca-Colánál. Területi értékesítési képviselő volt a munkaköröm. Egy furgonnal jártam, ami tele volt pakolva üdítőkkel és gürcöltem, hogy túladjak a cuccokon. Nagyjából két nap alatt teljesen eltűnt a lelkesedésem.

A munkamódszerem egyszerű volt: személyes kötődés kialakítása a vevőkkel, hogy jobban fogyjanak azok a termékek, amik kellenek nekik és azok is, amik egyébként nem. Amikor a közeledtem az egyik bolthoz, megláttam egy 14 év körüli, kb. 90 kilós, alacsony srácot. Iskolai egyenruha volt rajta, és a kezében egy két literes Sprite-ot szorongatott. Látszott rajta, hogy iszonyú erőfeszítésbe kerül, hogy hosszabb ideig megálljon a saját lábán. A feje vörös volt az erőlködéstől. Az üdítő egyébként a napi ajánlott cukormennyiség 144 százalékát tartalmazza, ebből 4 kartonnal vittem az üzletbe, ami előtt a srác álldogált.

"Nem volt túl kedves" a Coke részéről, hogy amint észlelték, hogy egy másik cég terméke is ott van a Coca-Colás hűtőben, azonnal fenyegető, felszólító levelet küldtek a bolt tulajdonosának. A másik visszás gyakorlat az volt, hogy szerződésbe kötelezték a boltokat arra, hogy megtöltsék a hűtőket bármivel, amit a Coca-Cola felkínál nekik, választási lehetőség nélkül.

Ekkor robbant be az üdítőitalok királya: ez hihetetlenül megdobta a piacot és az alapból jól jövedelmező üzlet valóságos aranybánya lett. Ekkor kaptuk az utasítást, hogy mindegyik koffeinnel telepumpált cukorbombával házalnunk kell, de ami a csövön kifér. A Monster a Powerade és a kis kiszerelésű energiaitalokat úgy vitték, mintha félpénzen adták volna. A cég utasításba adta, hogy a gyerekek az új termék legfőbb fogyasztóközönsége és azokat a boltokat kell megcélozni, ahol a leggyakrabban vásárolnak.

Az új üdítők hihetetlenül károsak. A népszerű fél literes, dobozos Monster Ripper a napi cukorbevitel 47 százalékát tartalmazza és 160 mg koffeint. Ez annyi, mintha másfél csésze kávét meginnál, tíz cukorral. Márpedig ilyesmit nem szívesen töltene senki a gyermekébe.

A tanárok arról panaszkodtak, hogy a gyerekek hihetetlenül pörögnek a tantermekben délelőtt, és délután pedig – amikor elmúlik a koffein hatása – hirtelen leeresztenek. Emiatt a legtöbb iskolai büféből és automatából száműzték az energiaitalokat. A Coke-nak így át kellett gondolnia a stratégiáját és igen hamar rájöttek a megoldásra: ha az épületen belül nem lehet, akkor legyen az utcán. Sőt, szerződést kötöttek szinte minden céggel, hogy az italaikat menüben adják.

Minden egyes boltban, ahol újságot, szendvicset vagy bármilyen árut lehetett kapni, olcsóbban tudtad megvenni a két dolgot, mintha egyet-egyet vásároltál volna. Az árukapcsolás gyakorlata az egész világon elterjedt.

2012-ben a londoni olimpia alkalmával felpörgött az értékesítés. A cég gyakorlatilag "eltérítette" az olimpiai lángot.

A láng útvonalán fokoznunk kellett a kereskedelmi aktivitást. A cég azt szerette volna elérni, hogy amikor áthalad a fáklyával a futó egy-egy településen, akkor mindenki kezében ott virítson egy Coke termék.

Amikor kérdőre vontam a céget a hihetetlenül visszás üzleti gyakorlatok sorozata miatt, sokszor csak amolyan passzív-agresszív válaszokat kaptam: "Mi csupán megadjuk a vevőnek a választás lehetőségét." Ezt a mai napig vitatom. A körmönfont kampányok, a szponzorálások és a branding gyakorlata mind afelé mutatnak, hogy egyre kevesebb múlik a szabad választáson és egyre több tudatalatti manipulálásán.

A leggyakoribb együttműködő partnereink a legnagyobb szupermarketek voltak, melyek a termékeinket pizzával, sült csirkével és számtalan más dologgal együtt kínálták – olcsóbban. Állandóan azért kellett harcolnunk, hogy a polcokon elegendő hely jusson a termékeknek. Amikor a kollégák kiharcolták az egyik áruházban, hogy megépíthessenek egy egész stadiont – a dél-afrikai foci VB alatt –, üdítős kartonokból, akkor a cégnél hősként ünnepelték őket. Bizonyos üdítőket az "iskolakezdéshez ajánljuk" polcokon kellett elhelyeznünk. Végső soron mindegy volt, hogy milyen eszközökkel, de arra kellett törekednünk, hogy minél több árut adjunk el.

Hihetetlenül nagy felelőtlenség, hogy a Coca-Cola olyan eseményeket és cégeket szponzorálhat mint a FIFA, az olimpia vagy akár az autó és motor versenyek. Szinte senki sem teszi fel a kérdést, hogy ez mégis miért éri meg a cégnek. Hát nem azért, mert jótékonykodni akar.

Lassan ott tartunk, hogy a mozgást és a cukrozott energiaitalokat teljesen összekötjük egymással: egyik a másik nélkül nem lehetséges. Ám ezt a cégek álságos kampányai szeretnék elhitetni velünk. A marketing egy olyan kamion, ami kivasalja az egészségünket. Csak az isteni profit számít.

(Independent)