Márki-Zay Péter úgy viselkedett debreceni fórumán, mintha éppen abban a hangos kocsmában dülöngélne, ahol munkálkodik a cimbalmos. Bevezetésként egyszerűen lehazaárulózta Orbán Viktort, aztán nemes egyszerűséggel a történelem legszörnyűbb tömeggyilkosaihoz, diktátoraihoz hasonlította a kormányfőt: Ez mondta: „Azok a módszerek, amelyeket most megfigyelhetnek, azokat Hitler, Sztálin, Rákosi és nagyon sokan alkalmazták már előtte.”

Biztos érzik, a napról napra egyre nagyobb sebességgel zuhanó népszerűsége a Kapitányt joggal kergették kétségbeesésbe. Ezért gondolhatta azt, ha már pozitív dolgot nem tud felmutatni se ő, se a teljes baloldal, ha már képtelen arra, hogy az általuk tett, eddig azonban soha be nem váltott ígéreteik ne fakasszanak újfent közröhejt, akkor a legjobb módszer a sokak figyelmét felkeltő súlyos gyalázkodás, rágalmazás.

Ez azonban Orbánnal kapcsolatban tipikusan az a fegyver, ami szükségszerűen visszafelé sül el. Mert lehetséges, hogy az ilyen durva hasonlatokra többen fölfigyelnek, mint például Tóth Bertalan MSZP-vezér következetesen szürke, soha senkit lázba nem hozó szövegmondásaira, amit a Kapitány is kerülni akart. Ám mennél többen figyelnek a minősíthetetlen hitlerezésre, sztálinozásra, annál többen gondolják, hogy ennél az embernél nincs valami rendben. Ennél az embernél elmentek otthonról.

A háború közepén, amikor a kormányfő által vezetett ország egy emberként mozdul meg, hogy segítse a menekülteket, amikor eddig már öt milliárd forintot fordított a kabinet az otthonukat elhagyni kényszerülők befogadására és minőségi ellátásukra, és amit a menekültek nyilatkozataikban egy emberként visszaigazolnak, amikor Orbán Viktor nem győzi hangsúlyozni, hogy Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, s következetesen ragaszkodik hozzá, hogy nem küldünk katonákat Ukrajnába, se fegyvereket, s még a területünkön sem engedünk át fegyverszállítmányokat Ukrajnába, akkor jön Márki-Zay Péter és tömeggyilkos diktátorokhoz hasonlítja a kormányfőt.

Ez tényleg maga az elmebaj. Amikor a szomszéd 14 éves kislánya, Zsófi hallotta ezt a televízióban, gondolkodás nélkül azt mondta, hogy ez az ember nem normális.

Hiszen már Zsófi is tudja, hogy a magyar kormányfő békeidőben is kizárólag az élet oldalán, a magyar emberek pártján áll. Azért jutottak ők is lakáshoz, mert azt komoly kölcsönnel meg tudták venni. Lecserélhették az kocsijukat, amihez több millió forintot adott az állam, arról nem szólva, hogy a nővérének érezhetően megemelkedett a fizetése, mert nem kell neki személyi jövedelemadót fizetni.

Zsófi reakciója nyilván cseppben a tengerben.

Szóval ha valaki bele akarja nyomni Orbán Viktort a pocsolyába, az legfeljebb maga a baloldal miniszterelnök-jelöltje lehet, mert érzi, hogy a széleskörű népszerűségnek örvendő kormányfő kősziklaként tornyosul előtte. Mint ahogy érzi azt is, hogy önerőből, az emberek szimpátiája, akarata alapján soha nem fog elérni a vágyott miniszterelnöki székig.

Zsófi és a hozzá hasonló gondolkodású fiatalok és idősebbek, politikai rokonszenvtől függetlenül leginkább felháborodnak azon, ha ilyen alaptalan és szélsőséges aljassággal mocskolják a kormányfőt, nemhogy a rágalmazó oldalára álljanak, s vele együtt haragudjanak.

Valószínűsíthető, ahogy közeledik április 3, úgy ez a baloldallal szimpatizáló sovány kisebbség tovább zsugorodik. Hazugságokkal ugyanis nem jut előre senki, ha mégoly kocsmai erővel kajabálja is valaki, mint Márki-Zay Péter.

Szitkozódása sokak szerint nem más, mint a borítékolható bukás rémülete miatti kétségbeesés jajveszékelése.