Az talán még megmagyarázható, miért távolítják el az amerikai polgárháború déli erői parancsnokának, Robert E. Lee tábornoknak az emlékműveit, de az új progresszíveknek már Sir Winston Churchill is vaskalapos gyarmatosító, aki reggelire zuluvért ivott. Mi több, Francis Scott Key is egy fertelmes rabszolgatartó családból származott, és azzal sem tette jóvá a família bűneit, hogy 1812-ben Fort McHenrynél, a britek ellen vívott csata után írt egy verset, amely később az Egyesült Államok himnusza lett.

Che Guevara homofób és rasszista kijelentéseit azonban jótékony homály övezi. Senki sem hánytorgatja fel a múltját, például azt, hogy Fidel Castróék győzelme után a havannai La Cabana börtön parancsnokaként több száz ember halálra ítélésében és kivégzésében vállalt szerepet, és ő volt a kubai kényszermunkatáborok létrehozója. Erre azonban jobb nem emlékezni és emlékeztetni. Nem csoda, hogy Che Guevarának Bécsben már szobrot állítottak, Írország pedig bélyeget bocsátott ki a lánglelkű forradalmár emlékére, és milliószámra veszik a híres, baszk sapkás képével díszített pólókat. Találó megjegyzés, hogy az 1967-ben kivégzett antikapitalista politikai ikon a fogyasztói kapitalizmus legismertebb áruvédjegyévé vált, olyan, mint a Coca-Cola vagy a Nike logója.

Egy kissé árnyalja azonban a belénk szuggerált hős, forradalmár képét a Prager University online szabadegyetem egyik adásában a guatemalai tévés Gloria Álvarez. Olyan kevéssé ismert adatokat osztott meg, amelyekről jobb – pardon – bal körökben nem illik beszélni. Guevara, Alvarez szerint, „brutális gyilkos volt, aki nyíltan is kifejezte ellenérzését a feketék és az őslakosok iránt, és leplezetlen undorát a melegekkel szemben”.

Akkor mégis miért imádják bálványként Guevarát? Alvarez szerint ez nem világos, de főleg azért, mert kevesen tudják, milyen volt a való életben. Leginkább úgy gondolják, hogy egy jóképű, szexi forradalmár volt, aki a szabadságért harcolt, mint egy latin Robin Hood, egy mártír.

Kevesek által ismert kijelentései azonban nem éppen szalonképesek. Vajon mit szólnának a BLM térdelő aktivistái ehhez a Guevara-idézethez: „A feketék bátortalanok és álmodozók; olyanok, akik szerény bérüket haszontalanságokra vagy italra költik.” Vagy ehhez: „Pontosan azt fogjuk tenni a feketékért, amit a feketék tettek a forradalomért. Ez alatt azt értem: semmit.”

Az LMBTQ-forradalmárok sem hordoznák a tenyerükön a Commandantét, ha tudnák, hogy a homoszexuálisokat perverznek nevezte. Sőt, ő kezdeményezte táborokba küldésüket, mondván: „A munka férfivá tesz.”

Néhány éve Ninoska Perez Castellón, a floridai kubai diaszpóra ismert alakja kijelentette, hogy Guevara egy „tömeggyilkos, akit nem lenne szabad ünnepelni, és népszerű személyisége nem más, mint a kommunisták által létrehozott propagandamítosz”.

Ernesto „Che” Guevara örökké hős marad. Az Egyesült Államokban is, ahol a Washington Redskins csapatának meg kellett változtatnia a nevét, mert a „Rézbőrű” politikailag nem elég korrekt, és ahol a Wisconsini Egyetem eltávolítja földtani intézete mellől azt a sziklatömböt, amelynek az a „bűne”, hogy sötét színe miatt a húszas években egy újságcikkben „n*ggersziklának” nevezték.

Ezekhez képest tényleg eltörpülnek a Commandante viselt dolgai.