Kóbor János emlékére
2021.12.07. 16:00
Az Omega és ezzel együtt Kóbor János nagyságát mutatja, hogy munkássága generációkon átível.
A szüleim a ’70-es években a zenéjükre szórakoztak, engem a Gyöngyhajú lány magasztos dallamában neveltek, így nemcsak gyermekkorom, hanem fiatalságom és – nagy valószínűséggel – felnőttkorom pillanatait is át fogja hatni.
Az Omega frontembere, Mecky, ahogyan sokan nevezik, komoly zenei karriert futott be. 1962 óta zenélt, és aktív volt egészen 2021. december 6-án bekövetkezett haláláig, amit a koronavírus-járvány okozott.
Munkásságát méltatva a „legendás” jelző kevésnek bizonyul, ugyanis nem fejezi ki mindazt, amit Kóbor a magyar könnyűzenei élettel tett.
megmutatta a világnak: így is, itt is lehet csinálni.
A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész 1943. május 17-én született, Budapesten. Ügyes sportoló volt, kiemelkedő eredményeket ért el gátfutásban, ám egy sérülés következtében le kellett mondania a sportolói pályáról. Végül építészmérnöknek tanult, de a szakmában sosem dolgozott.
Az Omega megalapítása utáni években nyugati slágereket dolgoztak fel, de a ’60-as évek második felében már saját dalokkal álltak elő, amelyeket rendre ő énekelt.
Karakteres hangja, ikonikus megjelenése – hosszú, ősz haja s a napszemüveg, amelyben interjúit is adta – örök időkre beleégett az ember emlékezetébe.
Vinni fogjuk a hírét, mesélünk majd róla a gyerekeinek, unokáinknak, hogy emléke örökké éljen.
Fájó szívvel búcsúzunk!
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: »Hol volt...«,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: »Nem volt...«
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”