Számos olyan témát szolgáltat a politika, amelyek sikeresen felpaprikázzák az indulatainkat. Amit aztán ezidáig (nagyon helyesen) mi, átlag emberek (szerencsére) kizárólag az online felületen vezettünk le.

Megszokhattuk az évek alatt, hogy a politika már csak ilyen: időnként vitákat és konfliktusokat generál ember és ember között. Ez különösen akkor igaz, ha olyan polarizált világban élünk, ahol az ellentétes vélemények közötti konszenzusos megoldást, köztes állapotot nehéz megtalálni.

Emiatt pedig rosszabb esetben egy házasság vagy párkapcsolat is tönkremehet. Családok szakadhatnak szét. Mert olyannyira elmérgesedik anya és apa között a viszony, hogy az már a gyerek érzéseire is hatással van. Ezt a szülök vagy megpróbálják megbeszélni, vagy tabutémává tenni a családi ház falain belül.

A korábban sziklaszilárdnak hitt barátságok is drámaivá válhatnak, majd veszekedésbe torkollhatnak, csakis azért, mert egyes politikusokról, ideológiákról kialakult ízlésviláguk nem találkozik. És a végén ott állunk, hogy azok szép és csodálatos élmények, amiket együtt átéltünk, és az a kapocs, ami addig őket szorosan összetartotta, az semmissé válhat egy pillanatok alatt. Talán azért is, mert az egót nem voltak képesek elengedni, helyette a barátságot dobják el.

(Photo by FANATIC STUDIO / SCIENCE PHOTO L / FST / Science Photo Library via AFP)

Meg kell itt említeni azokat a munkahelyeket is, ahol kollégák és kolléganők töltenek úgy el napi több órát, hogy nem szólnak egymáshoz. És ha a főnök meg is neszeli azt, hogy nem működik a munkakapcsolat a beosztottjai között, akkor akár arra az elhatározásra is eljuthat, hogy valakinek mennie kell. Az a személy meg nyilván az lesz, akinek nem egyezik a közélet témáiról és eseményeiről alkotott szemlélete. Az illető pedig addig hiába volt hasznos és kiváló munkaerő a főnök számára, a politika ezt felülírhatja, és aztán könnyen ott találhatja magát, hogy új munkahely után kell néznie.

Ez pedig az egymástól való totális elidegenedéshez fog elvezetni.

Én úgy érzem, hogy nem. De akkor mégis mi lenne a jó megoldás? Titkoljuk egymás előtt a magángondolatainkat? Ne vitassuk meg egymással azokat a dolgokat, melyek az életeink része, még akkor is hogyha az a társadalmunkat szétszakító és abba belerondító törésvonalak?

Én úgy gondolom, hogy a konfliktusos helyzeteket meg kell élni, meg kell vitatni, máskülönben az emberi párkapcsolatok abba mennek tönkre, hogy már nem beszélgetnek egymással az emberek. Azonban a megfelelő időzítésre és a mértékre rá kell tapintanunk. Érezni kell, hogy meddig mehetünk el, hogy van az a határvonal, amelyet nem léphetünk át. Az nem helyes, hogyha az ember személyét és érzéseit kezdjük el bántani csak azért, mert nagy közöttünk az ideológiai távolság.

Mi akkor mégis a teendő?

Itt példaként említhetjük a karácsonyi ünnepnapokat. Azokat a napokat, amikor a viszályt és a veszekedést minél messzebbről igyekezünk elkerülni. Egymás felé az empátia és a tisztelet jelent meg, ahol az ünnepi családi asztalon is a jókedv és a meghitt hangulat a jellemzőbb. Nem számított ott és akkor a karácsonyfa alatt, hogy ki-mit gondol akár a kormány intézkedéseiről, akár az ellenzék bénázásairól.

Azt az elhatározást, hogy a politikai csaták megvívását követően képesek legyünk megállni, egymás szemébe nézni és mosolyogni, majd harsányan elnevetni magunkat, és élni tovább egymás társaságában. Lehet a párunk, a beosztottunk vagy a barátunk baloldali vagy jobboldali, konzervatív vagy liberális stb. beállítottságú, egymásban meg kell látnunk az embertársunkat.

Jómagam a magánéletemben és igyekszem megértő és elfogadó lenni. Az online térben a politikusok véleményével, gondolataival vitázom. Velük ez bizonyos szintig megengedhető, hiszen nekik is és nekem is ez a foglalkozásom, a politika mondhatni az életünk része, természetesen tartózkodva egymás személyének sértegetésétől és ócsárolásától.

A társadalom többi tagjával viszont nem szükséges napi 24 órában ilyen vitákat lefolytatni. Szem előtt kell tartani a személyeskedés elkerülését, hiszen a barátság és a család mindennél fontosabb. Ezeket mindenáron óvni és védeni kell.

Az év vége vészesen közeledik, lassan itt van 2022 – az országgyűlési választás éve. Amikor a mindennapjaink részévé fog válni a kampány, és a vele együtt járó sárdobálás.

Azonban ne hagyjuk, hogy az indulatok elválasszanak minket egymástól!