„Én azt mondom inkább, hogy eddig a sajtó nem igen találta meg a pontos jelzőt arra, hogy milyen vereséget szenvedett az ellenzék. Azt hiszem, hogy nekem megvan a pontos jelzőm. Végérvényes vereséget.

Nekem az a véleményem, hogy Márki-Zay Péternek az lett volna az egyetlen esélye, ha le tudja váltani az ellenzéket, amire persze abszolút nem volt lehetősége. Nincs is, nem is lesz. Azt ugyan igaznak tartom, hogy ez a végérvényes vereség igazából nem most történt, hanem már 2018-ban. Már a harmadik vereség tuti, mindenütt a világon, hogy végérvényes, hogy nincs tovább. Hogy nem lehet így tovább menni. De egy negyedik, az aztán már annyira tuti, hogy ilyen már nincs is.

Ma nem azzal fontos foglalkozni, hogy ebben a rendszerben mit lehet és mit nem, mert ez a rendszer adott.

Szerintem azzal érdemes foglalkozni, hogy ezzel az ellenzékkel mit lehet és mit nem. És úgy gondolom, hogy ez az ellenzék többször, végérvényesen bebizonyította, hogy teljességgel alkalmatlan erre a feladatra. És ezt a következtetést köteles lenne ő maga levonni. Nem fogja.

Nemcsak hogy baromira ellenszenves az is, hogy nem mondanak le, az is, hogy beülnek, hogy másfél millió fontosabb, mint az, hogy mi történik. Ez mind baromi ellenszenves. De van ennél egy nagyobb baj.

Az, hogy egyikük sem hiteles. Nem hiteles emberek. Példa. Azóta, hogy Szerencsen Bíró László nevű náci a DK támogatásával indulhatott az időközi parlamenti választáson, azóta én azt mondom, ebben a körben megszűnt az erkölcs. Már nincsenek morális megfontolások. Ez pedig számomra elfogadhatatlan.

Ildi! Tudod, hol döntő a hitelességhiány? Azoknál, akik otthon maradnak. Akiket nem lehetett elvinni. És azok szerintem a hitelességhiány miatt nem mentek el. Vagy azok, akik elmentek és dacból a Fideszre szavaztak. Tegyük hozzá, hogy Mérő Lászlótól kezdve nagyon sokaknak teljesen igazuk van, hogy fogalmunk nincs róla, milyenek a vidéki emberek, akik az igazi nagy bázisát jelentik a Fidesznek. Gőzünk nincs róla, hogy gondolkoznak, mit gondolnak mirólunk, mit gondolnak a Fideszről, mit gondolnak az országról. Sejtelmünk nincs róla, és ez rémes.”

„Akár lemondással, akár más dologgal, parlamenti tisztségek be nem töltésével, ilyenkor engesztelő áldozatot kell hozni. Meg kell mutatni az egymillió nyolc-kilencszázezer választónak, hogy veletek vagyunk egy gyászközösségben. És értjük, hogy nagyon nagy baj van, osztozunk is benne. Majdnem függetlenül attól, hogy kit hibáztatunk. Ez a gesztus maradt el. Nem volt szükség arra a [Gyurcsány] nyilatkozatra szerintem, amelyet öt perccel a vereség után adott és csak másra mutogatott. Én is tudom a miniszterelnök-jelölt összes hibáját, de ilyenkor nem rokonszenves, ha valaki nem mutatja jelét annak, hogy szolidáris vagyok veletek, nekem is fáj. És nem csak a másikat hibáztatom. Nem biztos, hogy lemondás, nem biztos, hogy parlamenttől távol maradás, mind a kettőt el tudnám képzelni, de gesztus nélkül nem fog tovább menni.”

„Link duma, mellébeszélés, egy linkóci hadova, amit momentumos fiú [Hadházy] mond. Azt mondja, hogy nem ülünk be az alakuló ülésre. Az összes többire beülünk. Hát másfél millió forint fizetést kapunk. Esetleg ha egy-két bizottsági tagságot még elcsípünk, már kétmilliónál tartunk. Azok, akik 2026-ban választani fognak újra, azok erre mit mondanak? Azt mondják, hogy ez egy undor, ezt nem lehet. Nem szoktunk kimondani erős mondatokat, pedig ki kell. Gyurcsány Ferenccel nem megy.”