A meghívottak bicskanyitogató adatokat idéztek úgy, hogy azok forrását nem jelölték meg, s még véletlenül sem említették azokat a tényeket, amelyek a kormány elmúlt négy ciklusos erőfeszítéseit leírják, radikálisan csökkentve a társadalmi szegénységet és amely társadalmi probléma gödrét éppen Gyurcsányék ásták meg. S ha rajtuk múlt volna, akkor a mögöttünk hagyott 12 évben se léptünk volna ezen a téren egy tapodtat se előre, legfeljebb hátra.

Itt van például Závecz Tibor, aki ugye közvélemény-kutatási szakember, naponta a számok bűvöletében él. A Civil a pályán adásában mégsem volt képes, hogy legalább egy forrást jelöljön meg arra, honnan veszi, hogy 2,5-2,8 millió szegény él Magyarországon. Az ugyanis nem ellenőrizhető forrás, hogy szociológiai elemzésekben erről lehet olvasni. Ez a hergelők technikája. Úgy tesznek, mintha tényekről beszélnének, miközben nem a társadalmi probléma javításának módjára igyekeznek rávilágítani, hanem a kormányt vádolják ellenőrizhetetlen számokkal, hogy minél többen képedjenek el a kabinet szegényekkel kapcsolatos közömbösségén.

A másik „szakértő” Szakonyi Péter volt, aki gazdasági újságíró létére, szintén minden forrás megjelölés nélkül ki merte jelenteni, hogy „Másfél millió ember él a nyomorszinten. Nem szegény. Nyomorszinten. Nincs mit ennie, nincs mivel tüzelnie.” Majd a gyermekszegénységről delirálva még saját magának is ellentmondott, amikor kijelentette „több százezer olyan gyerek él az országban, aki naponta nem kap meleg ételt.” Aztán – megcáfolva önmagát hozzátette – csak az iskolában, ha kap. Remélem, hogy kap.”

Nem, kedves Péter! Te nagyon jól tudod, biztosan kapnak az iskolában a gyerekek meleg ételt. Gazdasági újságíróként neked kötelességed tisztában lenni azzal, hogy míg a baloldal összesen 31 milliárd forintot szánt az iskolai étkeztetésre, Orbánék már 87 milliárdot. És azt is tudod, hogy a baloldal csak beszélni szokott a gyerekéhezés megszüntetéséről, de lépni ebben sem léptek. S ugyancsak ez a kormány vezette be az ingyenes szociális gyerekétkezést az őszi, tavaszi és téli iskolai szünetekben is.

Závecz Tibornak pedig az Eurostat kimutatásaiból idézek. Nyilván a számok embere is tudja, hogy ma több mint 1,3 millió emberrel kevesebben vannak kitéve a szegénység kockázatának Magyarországon, mint voltak 2010 előtt. Az elmúlt tíz évben pedig a mélyszegénységben élők száma 400 ezerről 100 ezer alá, vagyis egynegyedére csökkent. Ha ezt összevetem azzal, hogy közel egymillió emberrel több dolgozik, akkor láthatóan a két szám változása között az összefüggés.

Ha pedig a hétköznapi dolgokra bontjuk a számokat megnézhetjük, hogy mennyi embernek van tartaléka váratlan kiadásra. Ha például elromlik a mosógép vagy a hűtőgép, s legalább százezer forint értékű hirtelen kiadást kell a családnak kifizetni. 2010-ben a magyar emberek közül 74 százalék, 7,2 millió azt mondta, hogy nincs erre tartaléka. Most ezeknek az embereknek a száma 3,4 millióra csökkent. Vagy ha azt nézzük, hogy mennyien tudnak elmenni legalább egy hétre nyaralni, ugyancsak az Eurostat kimutatása szerint mostmár 2,5 millió emberrel többen.

Európa szegényháza lennénk, miközben egymást érik a bér- és nyugdíjemelések, a családtámogatások különböző formái, hogy az adókedvezményekről ne is beszéljünk?

Nem hinném. Aki ezt mondja, az félrevezeti az emberereket, rosszat akar a magyaroknak. Viszont ha visszajönnek Gyurcsányék, akkor garantáltan azok leszünk. Ezt kell megakadályozni április 3-án.