Az Együtt országos listaállítása miatt ennyi pénzt kapott a kampányára. Emlékezetes, hogy a pártnak épphogy sikerült a listaállítás, amelyhez 27 körzetben – legalább 9 megyében és Budapesten – kell összegyűjteni a jelölteknek 500 kopogtatócédulát. Ez az Együttnek kínkeservesen sikerült csak, végül harminc körzetben indultak. Az országos listaállítás sikeres volta miatt a párt 150 millió forintot kapott a központi költségvetésből kampányolásra, amelyet teljes egészében el is költöttek.

A választási törvény értelmében ezzel a pénzzel a pártvezetők a saját vagyonukkal feleltek, és vissza kell fizetniük abban az esetben, ha pártjuk nem éri el az 1 százalékos támogatottságot.

Juhász Péter ezért kedden egy videóval jelentkezett, amelyen megadta a saját és az Együtt elnökségének számlaszámát, hogy megpróbálják összekalapozni a 150 millió forintot.

Juhász szerdán egy újabb videóval jelentkezett a Facebook-oldalán, amelyen bejelentette, hogy már 24 millió forintot szedtek össze. Gyakorlatilag az a terve, hogy az emberekkel fizetteti meg az általa elszórt pénzt. A legviccesebb mégis az, hogy van, aki tényleg ad, méghozzá nem is keveset.

Az elmúlt 8 évből kapásból két olyan politikust lehet felsorolni, Vona Gábort és Juhász Pétert, akikről azért fognak tanítani az egyetemeken, hogy bemutassák: hogyan nem szabad politikát csinálni.

Juhász Péter egyszerre folytatott katasztrofális kampányt, hozott meg rossz stratégiai döntéseket, csinált vállalhatatlan performanszokat és mindezek mellett hazardírozott a saját családja és az elnökség többi tagjának vagyonával.

Az Együtt két vezetője, Juhász Péter és Szigetvári Viktor a pártjuk támogatottságához képest messze a legtöbb időt töltötte a képernyőn a pártok között. Nem volt olyan hét, hogy legalább egyszer ne referált volna valamelyikük Kálmán Olgánál, vagy az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Egy ilyen méretű pártnál ez legalábbis furcsa, de emellett elkövettek még egy hibát: nevezetesen az egyéni jelöltjeiket nem igazán küldték be maguk helyett. Alább látható egy kép az Együtt elnökségéről. Vajon Szigetvári és Juhász személyén kívül hány embert tud beazonosítani az olvasó a Google használata nélkül?

Az egyéni jelöltek bemutatása tehát nagyrészt elmaradt annak ellenére, hogy rengeteg időt tölthetett a párt a képernyőn.

A stratégia kész katasztrófa volt, összefoglalva:

Óriási blama, különösen annak fényében, hogy a támogatottságuk 1 százalék közelében billegett. (Mellesleg Szigetvári többször is elmondta televíziós szereplései alkalmával, hogy ez nincs így. Aztán kiderült, hogy mégis.) Ezzel a stratégiával a nagyobb pártokkal kezdett el versenyezni a mikropárt, ami szintén rontott az esélyein. Persze a taktikai szavazás sem jött jól, hiszen lehetett sejteni, hogy az Együttre adott szavazatok elvesznek. Csakhogy: a taktikai szavazásról, a koordinált jelöltállításról – a választási rendszerről nem is beszélve – már tavaly óta lehet tudni. Juhászék pedig egyáltalán nem alkalmazkodtak ehhez, figyelmen kívül hagyták a realitásokat.

Juhász szinte az egész politikai karrierjét arra építette, hogy a közösségi médiában megosztott performanszokkal hívja fel a figyelmet magára. Az egyik legemlékezetesebb talán az volt, amikor egy aluljáróban, a földön fekve töltött egy éjszakát, hogy felhívja a figyelmet a hajléktalanság problémájára. Ezzel egyedül magára hívta fel a figyelmet, az egyik hajléktalan, aki a közelben szeretett volna aludni, el is küldte a fenébe. Juhász Péter bármit is csinál, az mindig róla szól, ő van a középpontban és a személye kitakarja a problémát, amit éppen orvosolni szeretne – vagy amire felhívná a figyelmet. (Korábban ugyanilyen katasztrofális performansz volt a jobboldali rendezvényeken való fütyülés.) De ott volt az a csodálatos kampányfogás is, amelynek során Juhász és bandája összefestékezett egy felújított kórházat.

Emellett igyekeztek kampányfilmeket és videókat is legyártani. A következő film talán mindennél jobban jellemzi, hogy milyen felesleges dolgokra ment el a pénz.

Tehát ahelyett, hogy a saját üzenetüket próbálták volna közvetíteni a választók felé, inkább csináltak egy Szél Bernadettet ekéző, viccesnek szánt reklámot, amit nagyon kevesen értettek csak. Főként azok, akik amúgy is szinte napi szinten foglalkoznak a politikával. Ezzel csak az a baj, hogy nekik már nagyrészt kialakult pártpreferenciáik vannak, így egyszerűbb lett volna elégetni azt a pénzt, amit erre a filmre szántak.

És miközben Juhász összefújja festékkel a kórház előtti területet, néha sípol, néha fütyül a nemzeti ünnepeken és videóiban agresszívan lép fel, aközben azt az üzenetet küldi a választók felé, hogy

Ha most Bajnai Gordon személyét kivonjuk az egyenletből, akkor ki lehet jelenteni, hogy a fellépése alapján sok minden láthatja az ember Juhászt, de szakértőnek biztos nem.

Juhász Péterről a kampány közepén kiderült, hogy családon belüli erőszakot követett el a volt élettársa ellen, amit önmaga is beismert az Indexnek. Az eset komoly botrányt kavart, Juhász Péter pedig nem volt hajlandó lemondani.

Juhász és társai maguk dönthettek a választási stratégiáról is. Mint már írtam, a feltételekkel tisztában voltak és a választási rendszer részleteivel is. Legalább négy évük volt, hogy felkészüljenek. Mégis a külön indulást választották, és ezzel saját családjuk vagyonát kockáztatták. Hazardíroztak és vesztettek. Most pedig az emberekkel akarják megfizettetni a saját bukásuk árát.

Lehetett volna másként is? A választ a Munkáspártnál találjuk. A párt megkapta az egyéni jelöltek után járó támogatást, amelyet nem kellett visszafizetniük, ami jelöltenként egymillió forint. Ez azt jelenti, hogy a Munkáspárt országosan nagyjából 57 millió forintból kampányolt, ebből semennyit nem kellett visszafizetniük, a párt nem nyúlt a kampánytámogatásokhoz. Az Együtt kapott 30 milliót a jelöltjei után, plusz 150 milliót felhasznált a kampánytámogatásból. Az Együtt 0,64 százalékot ért el, a harmadannyi erőforrásból kampányoló Munkáspárt 0,29 százalékot. Vagyis csak nagyjából feleannyit, de harmadannyi pénzből.