Mert a Bajcsyban, ahová a kilencvenedik esztendejét taposó anyámat vittem csontsűrűség-vizsgálatra, katonás renddel találkoztunk. A főbejáratnál testhőt mértek, hogy csak a láztalan érkezők mehessenek tovább, a szakellátásnál pedig maszkos, kesztyűt viselő asszisztens kérte anyámat kézmosásra. Csak így léphetett a rendelőajtó közelébe. A kísérők pedig az udvaron, a szabad levegőn várakozhattak. Igen, azt éreztem, hogy vigyáznak ránk, hogy a kórházban a krízishelyzetnek megfelelő rendben zajlik az ellátás, s tapasztaltam, hogy mindenki szó nélkül vetette alá magát a kötelező protokollnak.

Dobrev Klárának vagy Gyurcsány Ferencnek ez persze biztosan nem lett volna elég. Az ő kormánnyal való krónikus szembenállásuk, a mindent túlkövetelő, semmivel még véletlenül sem megelégedő magatartásuk egyszerűen nem engedi meg, hogy rábólintsanak a krízishelyzetben szakszerű és hatékony megoldásokra. Én például éppen azt tapasztaltam, hogy a kilencvenéves anyámat nagyon nem akarták eltenni láb alól, ahogy az ugyancsak DK-s elnökségi tag egy viccesnek szánt bejegyzésében kommentálta a hazai válsághelyzetet, mert a kevesebb nyugdíjas szerinte olcsóbb az államnak. Más kérdés, hogy ilyen gondolat csak ténylegesen kezelésre szoruló embernek juthat eszébe. Mint ahogy annak feltételezése is, hogy azért végeznek olyan „kevés” tesztet Magyarországon, hogy ezzel is spóroljon az állam, miközben a főokos pártfőnökné asszony rosszindulatú feltételezése szerint ennél nyilván sokkal több van. Mondta ezt annak ellenére, hogy saját környezetében, a DK vezetőségének munkája során is felmerült a fertőzés gyanúja, s vezetőtársa szerint olyan körültekintő ellátást kaptak, amelynek egyetlen részletét sem tudta bírálni, csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatott róla.

S természetesen az is egykettőre kiderült, hogy a Dobrev által lekicsinyelt tesztmennyiség, amit a hatóságok elvégeznek, az nem azért annyi, mert az állam spórolni akar, hanem azért, mert szerte a világban, így Magyarországon is, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) protokollja alapján jelölik ki a vizsgálandó személyek körét, nem pedig hasra ütésre, a pénztárca vastagságától függően.

Nyilvánvaló, az ellenzéknek nem számít a valós helyzet, bármit tenne a kormány, az akkor sem lenne elég, akkor is uszítana ellene. Pedig most járványt kell buktatni, nem kormányt. Az emberek élete mégis csak fontosabb, mint a hatalom. Talán még nekik is az lehetne!

Dobrev azt mondja, a kormánytól sokkal többet kellene elvárni, „a magam részéről tényleg le vagyok döbbenve.” Majd az iskolabezárás, amit az egész ellenzék követelt, a digitális oktatás bevezetésének híre után Gyurcsány azt mondja, „Nem ura a kormányfő a helyzetnek! Elvesztette a vezetés képességét!” Ha otthon, az Apró-villában beszélik meg mindezt egymás között, akkor az senkit nem zavar. Főleg nem a köznyugalmat, ami a helyzetből eredően önmagában, a szándékos dezinformációk terjesztése nélkül is feszült. Annál is inkább, mert hamar kiderült, az általuk közöltek a maszkokról, kesztyűkről, lélegeztető- és altatógépekről és a járvány megannyi részletéről alapvetően hamisak. Belőlük annyi áll az ország rendelkezésére, amennyivel több tízezer beteget azonnal el tudnának látni, nem 25-öt, amennyire ma sajnos fölemelkedett a számuk. Akkor a Magyar Orvosi Kamara szintén DK-s vezérét valóban az együttműködésre, az összefogásra biztatnák, s nem arra, hogy válsághelyzetben zsarolni próbálja a kormányt azzal, hogy letétbe helyezi az orvosok önként vállalt többletmunkájának felmondásáról szóló nyilatkozatokat, ami világbotrány, amire sehol nincs példa a Földön.

Ha van valami, ami megnyugtató, az éppen az, hogy a kormány nagyon is ura a helyzetnek s egyáltalán nem vesztette el a vezetés képességét, ami a tegnap bejelentett intézkedésekből is kiérződik. Süt belőle, hogy tényleg vigyázni akar ránk.

Ahogy a tegnapi kórházi vizsgálat után anyám is azt érezte, hogy rá is vigyáznak!