Emlékszem nagyapám intelmére, miszerint „fiam, ha mindenki szembejön az autópályán, akkor te vagy a hülye”.
Ezt egy életre sikerült megjegyeznem, így egészen megtanultam figyelni arra, hogy ha véletlenül a seggembe kerülne a fejem, akkor kihúzzam onnan.

De persze nem mindenkinek volt olyan nagyapja, aki ilyen intelmeket adott volna, vagy az is lehet, hogy sokan inkább a belső késztetésük miatt sajátítják el az önbecsapás művészetét. Szerintem Jakab „nárcisztikusparizer” Péter is közéjük tartozik.

Az emberről ordít, hogy megélhetési politikus, hogy igazából ő csillogásból meg nagyot mondásból akarja magának finanszírozni a Piros Aranyat.

Emlékezzünk, ő is azon gerinces ellenzéki politikusok közé tartozik, akik az orbitális bukta után hazamenekültek, ahelyett, hogy kiálltak volna a híveik elé. Aztán persze ő volt az első abban is, hogy „Gyurcsány után szabadon” még aznap rákenje Márki-Zayra a baloldal brutális vereségét.

Napraforgósságból, érdekközpontúságból és önteltségből jelesre vizsgázott Jakab Péter. Ezt a csúcs eredményt azonban még sikerült megfejelnie a mai posztjával is, ahol arról értekezik, hogy ő egy mag, akiről nem tudják, hogy ha „eltemetik”, akkor majd szépen kikel.

Nem tudom, valahogy a realitás egészen mást mutat, valahogy annyira hányingert keltő ez az egész megújulósdi, meg most majd aztán megmutatjuk, hogy mennyire erősek vagyunk dolog, hogy kezdem azt hinni, hogy Péter már szándékosan megy a forgalommal szemben azon a bizonyos autópályán.

A poszt annyira abszurd lett, hogy még Hont András és Czeglédi Zoltán sem hagyhatta szó nélkül, utóbbi pl. megkérdezte, hogy esetleg szotyinak gondolja-e magát.

Hont pedig úgy érezte, muszáj lecsapnia Gréczyvel ezt a magas labdát.

És az említett magas színvonalú, lélekemelő, hitet adó bejegyzés: