Már a két dolog összekapcsolását is kikéri magának az ember. Egy szándékos gonosztettre való rábólintást vagy az arra irányuló parancs azonnali vissza nem vonását hogy lehet egy lapon emlegetni a koronavírus-járványban elhunytak tragédiájával? Egy szándékos cselekedetet a szörnyű valóság váratlanság felbukkanásával. Akkor, amikor még ellenszer sem állt rendelkezésre. Nem nálunk, sehol a világon.

Arról nem beszélve, hogy karnyújtásnyira vagyunk az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének 15. évfordulójától. Attól az egész társadalmat joggal megrázó eseménytől, hogy az éppen akkor hatalmon lévő Gyurcsány-kormány feje folyamatos hazugságai révén csalással került hatalomra. A hazugságbeszéd nemcsak elemi erejű társadalmi felháborodást, de sajnos erőszakba torkolló politikai tüntetést is kiváltott, olyannyira, hogy megágyazott a Jobbik megszületésének.

Köztudomású, hogy a Jobbik Gyurcsány ellenében jött létre. 2009-ből származik Vona Gábor mondata: „Mi akkor leszünk elégedettek, ha Gyurcsány Ferencből Gyurcsány fegyenc lesz.” Az persze édes mindegy, hogy a párt személyi állománya azóta részben kicserélődött, de a lényeg ettől még nem változott. A tizenöt évvel ezelőtti szeptemberi, októberi eseményeket a Jobbik akkor keményen elítélte, most viszont falaz a legfőbb bűnösnek, és segítséget nyújt neki abban, hogy akár hatalomra is kerülhessen. Jakab Péter most éppen Gyurcsány Ferenc felelősségét akarja elmismásolni azzal, hogy megkerüli a 2006-os tömegbe lövetés felelősségét firtató kérdést, és elegánsan megfeledkezik arról, hogy éppen azért jött létre a Jobbik, hogy eltüntesse a közéletből ezt az embert. Most pedig egy tálból cseresznyézik vele, hogy akár közösen is odaülhessenek a kormányrúdhoz 2022-ben.

Ez maga a leggusztustalanabb politikai pecsenyesütöde. Jakab képes arra, hogy a szemkilövetéssel összefüggésben fölemlegesse a járványban tragikusan elhunytakat. Nem azért, hogy együttérzését fejezze ki irántuk, hanem azért, hogy eszközül használja őket, hogy bűnösnek kiáltsa ki azt az Orbán-kormányt, amely a vezető japán gazdasági magazin, a Nikkei szerint is a harmadik legjobb védekezést produkálta a Covid ellen a világon. Jakabnak ebből nem az a természetes következtetése, hogy az elhunytaknál sokkal, de sokkal többen is meghalhattak volna, ha nem ilyen jó a védekezés, hanem az, hogy ebből a nemzetközi szinten is elismerésre méltó teljesítményből kiindulva rossz színben tüntesse föl a kormányt, jelezve, ha jövőre rájuk szavaznak az emberek, akkor ők sokkal jobb egészségügyet fejlesztenek, mint a jelenlegi.

Jakab – mint mondja – nem tud megbocsátani ezért. Mintha valamit számítana, hogy a luxusban élő, de magát parizeres szegény legénynek mutató kiscsávó kinek tud vagy akar megbocsátani. Majd jön a Gyurcsány-mosdatás vezérmondata: „És nem tudok addig 2006-tal foglalkozni, amíg nem teremtünk olyan egészségügyet, hogy a magyar emberek túléljék a betegségüket, és ne haljanak bele a kórházi fertőzésekbe. Nekem ez a gyilkosság szinonimája.”

Jakab szavait ne felejtsük el. Ha valaki ezek után rá és rajta keresztül Gyurcsányra akar szavazni, az gondoljon arra, hogy így esetleg már nem csak a Böszme irányításával lőhetnének a rendőrök a békés tüntetőkre. A döntésnél ott ülhetne Jakab is, aki ahogy most nem akar válaszolni a Gyurcsány 2006-os felelősségét firtató kérdésre, akkor is hallgatni fog. Sőt akkor is, ha netán újból polgárháborús helyzet alakul ki az utcákon. Például azért, mert esetleg feles felhatalmazással meg akarják változtatni a kétharmaddal, törvényesen megalkotott Alaptörvényt.

Hogy a Jóisten megbocsát-e nekik, afelől erős kétségeim vannak.