Túlgenderizált világunkban érdemes megemlékezni az apákról. Hiába alapítja ugyanis a családot az anya, hiába övé a gyermekáldás; ha az apa nincs, az egész fabatkát sem ér.

Nem kell túlbonyolítani a témát ahhoz, hogy lássuk: ha nem hozzák meg a férfiak áldozataikat munkában, ha nincs kitartás, erő és hűség, nincs apa, és akkor család sincsen. Akkor senki se tudja megmutatni a fiúgyermeknek, hogyan legyen igazi férfi, aki nem vész el modern világunk fülsüketítő zajában. Ha nincs apa, sosem tudja átérezni egy lánygyermek, milyen az, ha van egy védelmezője, valaki, aki a széltől is óvná őt. És ha nincs apa, anya sem fogja maga alatt találni azt a stabil hajót, amely a tenger hánykolódásait kibírja.

Úgyhogy emeljük poharunkat az apákra, akik küzdenek a családokért, és vérrel, verejtékkel, de összetartják azokat. Nem mindig hálás feladat, ezt senki nem vonja kétségbe. De ha méltósággal, felelősségteljesen végzik, az apaság a legnagyobb becsületet érdemli.