A tegnapi PSG–Istanbul Basaksehir BL-meccs azoknak is emlékezetes marad, akik egy szusszra átkapcsolnak az összes sportcsatornán. A szép új világ törvényei lecsaptak, egy feketére azt mondták, hogy fekete, és kitört a pánik. Az egyik játékvezető megkérdezte a másikat, hogy ki szólt be kinek, mire az azt mondta: „A fekete.” Nem mondott mást, csak ennyit, nem mondta ezt undorodva, nem köpött utána egyet, nem forgatta hozzá a szemét, csak azt mondta, „a fekete”. És erre mindenki megsértődött, levonult a pályáról. Mert amikor a feketére azt mondjuk, hogy fekete, az rasszizmus, de azt ki kell, ugye, emelni, hogy román volt a játékvezető, aki mondta – a progresszívok szerint.

Persze előálltak az elmélettel: nem mondhatod egy feketére, hogy az a fekete, mert egy fehérre sem mondanád, hogy az a fehér fickó. És mégis hogyan hangzana ugyanez, ha a fekete helyett zsidót vagy cigányt mondanál?

Hát épp ez az. Miért ne lehetne azt mondani, hogy az a cigány vagy az a zsidó ember, ha azt mondhatjuk, hogy az a román? Mert a játékvezető estében elég egyértelműen kiemelték, hogy románról van szó, de akkor satírozzuk ki ezt is, mert sértő lehet rá nézve, azt a feltételezést keltheti, hogy valami rosszat gondolunk a románokról, hogy ők esetleg nem olyan jók, mint a magyarok, a németek, angolok, franciák, akárkik. Ha pedig nem lehet ugyanolyan semlegesen érteni, amikor valaki azt mondja, hogy „fekete”, szimplán egy külső tulajdonságra utalva, az adott helyzetben megkönnyítve az azonosíthatóságát, a kategorizáció egyszerűségével élve, akkor az maga a rasszizmus. És akkor nem a feketéző játékvezetőt kell elmarasztalni, hanem azt, aki ezt rossz néven vette. És tegyük hozzá, hogy mindez abban a kontextusban történik, amikor más meccs azzal kezdődik, hogy a Black Lives Matter mozgalomnak tisztelegve letérdelnek a játékosok. Szóval végül is lehet mondani, hogy fekete, de csak akkor, amikor az többet jelent a fehérnél.

A progresszív magyarázat még az, hogy amikor ennyire nyilvánvaló és egyetlen különbség alapján nevezünk meg valakit, az bántó. Ez pedig felszínes és észrevételen kirekesztő gondolkodást és szóhasználatot jelent. Aki a bőrszínt találja egyetlen tulajdonságnak arra, hogy leírja az adott embert, nem elég érzékeny. Hogy a játékvezetőnek nem jutott eszébe a játékos neve, azt a lehetőséget el is vetették. Bár azt még beismerik, hogy románul a fekete (ăla negru) tényleg csak annyit jelent, hogy fekete, és nincs semmi sértő jelentése. Szóval akkor ki is az áldozat?

Tehát itt tartunk: az életünk akár egy Family Guy-rész is lehetne.