Kivándorlás nélkül nincs bevándorlás – ezt a képletet próbálja felnagyítani a balos sajtó még akkor is, ha itthon éppen nem állja meg a helyét. A megtévesztés érdekében viszont minden eszközt bevetnek.

Imádnak hibát keresni a sajtónkban, hogy az aztán egy hétig vezető hír legyen náluk. Még úgy is, hogy mi átlag heti kétszer megírjuk, miben hazudnak. A kettős mérce, ami szerint élnek, egy dolog, de a morális fölény, amit követelnek maguknak, teljes mértékben alaptalan, viszont a követőik megtévesztésére jó eszköz. Megalkotják magukról az áldozat szerepét, miközben nagyobb felületen és többől gazdálkodnak még így is.

A módszerük egyszerű: Kijelentik magukról, hogy ők a sajtó, ők maguk a kritika megtestesítői. Ha megjelenik néhány propagandista náluk, arra meg rámondják, hogy „csak egy MTA-tudós” vagy „csak egy életmódmagazin saját élményű újságírója”. Listáznak, ferdítenek, hazudnak és védik egymást. Támadni viszont azonnal szoktak, imádnak élni a „leleplezés” eszközeivel: egyszer mondjon el egy jobboldali történész valamit Trianonról, már ráfogják, hogy III/III-as, na meg persze nácik vagyunk mind.

Mindeközben az aljas módon magukat életmódmagazinnak álcázó, amúgy folyamatosan politikát csöpögtető oldalak, mint a WMN vagy a Forbes simán buzdítanak a kivándorlásra. Az egyik saját élményű (tehát hiteles, na persze!) élménybeszámolót irat a külföldön élő, évente hazalátogató szerzőivel, a másik pedig listázza az országokat, ahol a legjobb külföldiként élni.

Aki járt már külföldön, akár csak a környező országokban, tehát van egy kis összehasonlítási alapja, az biztos egyetért: Budapest az egyik legolcsóbb, legtisztább város, ahol egy utcára jut vagy nyolc étterem, kávézó, ahol mindegy milyen nap van, reggeltől estig van program és még a tömegközlekedés is az egyik legszervezettebb. Nincs kilométeres kordon egyik tér körül sem, mint Párizsban, nincs akkora mocsok sem, nem kell kerülgetni a muszlimokat, mint Londonban vagy Berlinben. Biztonság, tisztaság, fejlődés – a félelemmel, a mocsokkal és a pusztulással szemben. Ehhez képest a WMN szerzője arról panaszkodik, milyen drága minden, meleg van és nem köszönnek vissza neki az utcán. A másikat meg zavarja, hogy amikor a Balatonban fürdik, a lábára tekeredik a hínár, leég a napon és rászárad az iszap. Az itthon neki egyenlő a durva tapintású frottírtörölközővel és a panaszkodással. Bezzeg Kanada, ugye Forbes? Az ő listájukon Kanada az első legélhetőbb ország, míg Magyarország fel sem került rá.

Az olvasók átverése már alap náluk, hiszen a „politikai tartalom” címkét nem, de a „függetlenség” címkéjét nagybetűkkel kirakják magukra. De vajon hol húzzák meg a határt az aljasságban? Közben persze irritálja őket a 888, mert mi bevalljuk, hogy kik vagyunk és hol állunk. Az ő játékukba az egyenesség egész egyszerűen nem fér bele. De az országimázs lejáratása, a „mindenhol jobb, mint itthon” testtartás lassan már eléri a hazaárulás kategóriáját. A liberálisoknak semmi sem szent, ez csak ezt bizonyítja.