Az egyik legeklatánsabb példája egy hazug, manipulatív és politikailag motivált újságcikkek az az írás, amit éppen a New York Times tett közzé ez év március 22-én, amely egy 17 éves afroamerikai suhanc, Antwon Rose Jr. lelövésének körülményeit összegzi.

Mint ismert, tavaly június 19-én, az akkor szolgálatot teljesítő fehér bőrű járőr, Michael Rosfeld a diszpécser által leadott körözési információ alapján beazonosított egy Chevrolet Cruze típusú gépkocsit, melynek hátsó ablakát kilőtték, továbbá golyónyomok voltak az oldalán. A járművet Antwon vezette, a hátsó ülésen további két utas tartózkodott. A rendőri utasításoknak megfelelően Antwon bár félrehúzódott, a rendőri intézkedést nem várta meg, egyik utasával kipattant az autóból és futni kezdett. Rosfeld ekkor három célzott lövést adott le Antwonra, aki azonnal összeesett, majd nem sokkal a kórházba szállítását követően belehalt sérüléseibe. A helyszínelés során megállapították, hogy Antwonnál nem volt fegyver, mindössze egy üres tár volt a nadrágzsebében. A vele szintén egy időben futásnak eredő társánál, akit elfogtak, fegyvert találtak. A liberális média pedig felkapta a hírt:

Rosfeld járőr ellen nemcsak a kötelező igazságügyi vizsgálatot indították el, hanem szándékos emberölésre hivatkozva vádat emeltek ellene, amely alól végül a három afroamerikait is magában foglaló esküdtszék felmentette, mert – a liberális média szomorúságára – a következő információk láttak napvilágot a tárgyaláson:

• az ominózus Chevrolet nemcsak passzolt a körözés alatt álló, egy korábbi lövöldözésben részt vett autó leírásához, hanem konkrétan a bűncselekményben érintett jármű volt;
• térfigyelő kamerák alapján Antwon volt akkor a volán mögött, amikor az autóból 13 lövést adtak le tíz perccel azelőtt, hogy Rosfeld járőr beazonosította az autót;
• az egyik áldozat, akire leadták a 13 lövést, a bíróságon elmondta, a haragosa volt Antwon, aki szintén rálőtt a járműből;
• Antwon ülése alatt később egy lopott lőfegyvert találtak, amelybe passzolt a nadrágzsebében talált pisztolytár;
• ráadásul Antwon kezén lőpormaradványokat is talált az igazságügyi orvosszakértő.

Tehát több mint egy évvel az eset után teljesen világossá vált mindenki számára, hogy Rosefeld járőr teljesítve a rendőri kötelességét, élt a ráruházott joggal, hogy megóvja a békés többségi társadalmat egy magát a rendőri intézkedés alól önkényesen kivonó suhanctól, aki egy lövöldözésben volt érintett.

És akkor lássuk, a New York Times hogyan értelmezte a valóságot egy évvel az eset után:

• Antwonnál nem volt fegyver;
• iskolája egyik kitüntetett tanulója volt;
• nemcsak kosárlabdázott, de még szaxofonozni is tudott;
• a helyi jótékonysági szervezetnek is besegített;
• 2016-ban verset írt, melyben az olvasható, nem akarja, hogy az anyáknak el kelljen temetni a saját gyermeküket;
• és a rendőrség azért állította meg az autóját, mert „hasonlított a rendőrségi körözésben szereplőhöz”.

Ennyi. Antwon iskolai sikereire, szaxofontudására és versére jutott hely a New York Times cikkében, de a tárgyaláson elhangzott perdöntő bizonyítékokra már nem. Ezt hívják álhírgyártásnak.