Hadházy Ákos, a Momentum Zuglóban nyert országgyűlési képviselője ugyanis sietett bejelenteni, hogy nem vesz részt az Országgyűlés alakuló ülésén, ahogy nem vett részt 2018-ban sem. Fekete-Győr pedig büszkén az alakuló ülés bojkottálásáról beszélt. Ugyanezt tervezi a Momentum frakciója is.

És akkor mi van? – tehetjük fel a kérdést. Csak azért nem röhögve, mert tisztelettudóan viselkedünk egy országgyűlési képviselőnek megválasztott emberrel és a hozzá hasonlóan lila mezben focizó társaival kapcsolatban.

Pedig fordítva ez egyáltalán nem igaz! Hadházy és a többi lila ugyanis beleröhögnek a képünkbe, amikor ilyen blődségeket mondanak. Ezzel akarják demonstrálni, hogy ők annyira szemben állnak Orbán rendszerével, hogy az alakuló ülésen nem hajlandók egy levegőt szívni vele. S ugyanúgy, mint a bukás előtt, hergelik az szavazóikat a kormány ellen.

Ehhez azonban korábban kellett volna fölkelni. Például nem kellett volna részt venni ebben nagy kampányhajcihőben, hanem inteni elegánsan, hogy köszi, nem kérünk ebből a rendszerből, függetlenül attól, hogy mi lesz a választás eredménye.

Csakhogy a momentumosok nagyon is kérnek belőle. Hadházy Zuglóban például a szembement a kerület nagyhatalmú MSZP-s fura urával, Tóth Csabával, akiről sejteni lehetett – utóbb kiderült –, hogy korrupciógyanús ügyletek miatt vaj lehet a fején. Hajnal Miklós pedig a XII. kerületben annak ellenére tolta győzelmi ambíciójuk biciklijét, hogy tagja lehessen az Országgyűlésnek, hogy közben fülön csípték valótlanság állításán, miszerint magáról közgazdászként volt szíves értekezni a nyilvánosság előtt, holott legfeljebb érettségivel rendelkezik.

És akkor most tessék, kezüket lábukat törve bejutnak a parlamentbe, ahol hangosan kijelentik, hogy nem mennek be az alakuló ülésre.

Azt akarva ezzel mondani, mintha nem akarnának részt venni a parlament munkájába. Csakhogy nagyon is akarnak. Természetesen néhány nappal később zokszó nélkül leteszik az esküt az orbáni Alaptörvényre, mert anélkül nem vehetnék föl sem a mandátumukat, sem a fizetésüket. Ugyanúgy jelen lesznek a parlament munkájában és elvállalják a bizottsági tagságokat, mintha bent lettek volna az alakuló ülésen, hogy ne havi másfél milliót, hanem kettőt vagy annál is többet keressenek.

A Momentum ugyanott folytatja, ahol a választás előtt abbahagyta. Érdemi munka helyett nagyszájúskodással igyekeznek magukra irányítani a velük rokonszenvezők figyelmét, hogy tovább segíthessenek nekik az Orbánnal kapcsolatos utálkozásban.

Egójuk mérhetetlen, gőgjük fokozhatatlan, teljességgel megalapozatlan felsőbbrendűségi érzetük pedig lüktet mindenkivel szemben, aki nem elvakult liberális, mint ők. S nyilván utálják azokat, akik merik a nemzet érdekeit támogatni a brüsszeli akarattal szemben.

Csak éppen azt az apró körülményt hagyják figyelmen kívül, hogy a magyarok soha ekkora határozottsággal nem utasították vissza a gyurcsányisták választási nyomulását, mint éppen két héttel ezelőtt.

Azt üzenték nekik, hogy le vagytok ejtve. Akár bejöttök az alakuló ülésre, akár nem.

Hiába mondja azt Donáth Anna pártelnök, hogy „nem szabad a parlament falain belül eljátszani a ránk osztott szerepeket”. Erre is azt mondják Orbán támogatói, hogy bakfitty. Hát mit gondoltok, mire való a demokrácia? Arra, hogy a legyőzöttek mondják meg, milyen keretek között kell törvényhozói munkát végezni a következő négy évben?

Ugyan már, kedves Annuska. Magácska szavahihetősége is kicsorbult már akkor, amikor letagadta, hogy beszélt a jogállamról Věra Jourová bizottsági alelnök, uniós biztossal, mondván nem szokott esténként „lefekvés előtt csacsogni” vele. Aztán kiderül, hogy de. Maga ismerte el, hogy „Věra Jourovával háromnaponta beszéltem telefonon. Informálisan.”

Lehet tehát a habot verni, s arról beszélni, hogy nem szabad a parlament falain belül eljátszani a ránk osztott szerepeket. Lehet, csak akkor nem kell felvenni se a mandátumot, se a magas fizetéseket, hanem el kell menni, és terepmunkában kell politizálni, a parlament falain kívül.

Hogy az némiképp ráfizetős?

Nos a valóságbeszéd hiányánál nincs ráfizetőbb politikai vállalkozás, ez megtanulhatta a Momentum is április 3-án.

A nagy kérdés az, hogy kommunista gyökerű, elkötelezetten gyurcsányista párt tud-e, mi több: akar-e egyáltalán igazat beszélni a magyaroknak? Nem csak négy éven át nagyszájúskodni, mint ahogy Hadházy vagy Fekete-Győr és a többiek teszik az alakuló ülés bojkottjával…

Sokak szerint a momentumosok sosem zökkenek vissza a valóságba, sosem állnak a nemzeti akarat oldalára. Ha egyáltalán voltak ott valaha.