Homonnay Gergely, a „cicás” író, Dobrev Klára rajongója – magyarul s*ggnyalója – már Rómában él, élvezi a dolce vitát, de még mindig úgy érzi, kötelessége megmondani a tutit kis hazánkkal, különösen a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban.

Megy a nácizás, az LMBTQ-propaganda, az államellenes hergelés, a „Hosszú katinkázás” meg a „Risztov évázás”.

Gergely szerint mindenki, aki támogatja a gyermekvédelmi törvényt, legyen az kormánytag vagy hétköznapi ember, egy nagy büdös náci.

Az a legjobb az egészben, hogy a Facebook van olyan kegyes, hogy nem tiltja le a posztokat, hanem hagyja, hadd olvassa mindenki!

Emlékeszem, középiskolás koromban előfordult, hogy a tanár szappannal kimosatta az osztálytársam száját, mert nácizott. De előfordult, hogy egy másikat büntetésül beírattak holokausztszakkörre, hogy megtanulja:

Nem hiszem, hogy most bárki is kimosatná Homonnay Gergely száját.

Ellenben itt van a már fent említett ismerősöm, aki kirakott egy ártatlan plakátot az egyik Facebook-csoportban az 1936-os olimpiáról, és nyomban letiltották, mert megsértett bizonyos irányelveket.

Az a jó abban, hogy Homonnay Gergely létezik, és aktív a közösségi médiában, mert kiváló elrettentő példa. Maximálisan tükrözi mindazt, amit az LMBTQ-közösség napjainkban képvisel:

1. Erőszakosak. Posztjaikat áthatja az én „mindent is tudok” életérzés.

2. Állandóan azt hajtogatják, hogy el vannak nyomva, még akkor is, ha a társadalmi ranglétra legtetején foglalnak helyet.

3. Teszel feléjük egy gesztust, de nem elégszenek meg vele, „a kisujjadat nyújtod, az egész karod kell neki” elv alapján.

4. Könyörtelenül ráerőltetik az emberekre az identitásukat.

5. Elvárják, hogy már az óvodában megismertesd a gyerekedet az LMBTQ-val.

Ha pedig nem viselkedsz és gondolkozol úgy, ahogy nekik tetszik, lenáciznak, és aljas, szemét embernek könyvelnek el.