Majdnem ez történt 1959-ben Kaliforniában, amikor egy a hegyekben elrejtett titkos katonai atomreaktor meghibásodott, és részben leolvadt. Az üzemeltető két rossz közül választhatott: mindent megtesz a sugárzás féken tartása érdekében, ezzel egy csernobilihez hasonló méretű robbanást kockáztat, vagy kiszellőzteti a reaktort, megmentve ezzel a létesítményt, de sugárszennyeződésnek téve ki a környéket.

A kaliforniai Santa Susana Field Lab vezetői az utóbbi mellett döntöttek. Ezzel a megendedettnél 300-szor nagyobb rádioaktív szennyezést engedtek Ventura megyére 1959 júliusában. Hogy erről eddig miért nem hallottál? Miért nem tűnt fel senkinek, hogy a következő időszakban 60 százalékkal megnőtt a rákos megbetegedések aránya a környéken? Mert az egészet eltussolták. Egy szót sem szóltak róla senkinek.

Máig nem tudnánk a dologról, ha a az akcióban részt vettek közül néhányat nem emésztene a lelkiismeret. Olyanok, akik nem akarják a sírba vinni a titkot, hogy a rokonaikra, barátaikra, szomszédaikra eresztették az USA történelmének legnagyobb radioaktív katasztrófáját.

A meghibásodott reaktort hetekig szellőztették, a sugárzást a változékony kaliforniai szél minden irányba szétszórta. Az ott dolgozókat megeskették, hogy a "balesetről" senkinek nem beszélnek, és megkezdték a tények ferdítését.

A sajtó msáfél hónappal később egy kisebb balesetről beszámolt ugyan, de mindenütt azt írták, hogy annak ellenére, hogy egy fűtőelem megsérült, káros sugárzás nem került a légkörbe. A nyomok eltakarításában már nem voltak ennyire alaposak: a reaktorból kiszökött sugárzó anyagot csak az erőmű közvetlen környezetéből takarították fel, a környék megtisztításával nem törődtek.

Pedig az évek során egyre inkább urbanizálódott környéken már akkor is működött egy évente 30 ezer gyereket fogadó nyári tábor. Nem messze a nukleáris reaktortól.

(NBC4)