Az ember gyomra görcsbe rándul, ahogy ezeket a sorokat olvassa. És reménykedik abban, hogy valóban lesz fegyverletétel, s az ukrán fegyveres erők tagjai valóban hazatérnek. Csak hát – szólal meg az emberben a kisördög – miért nem lehetett ezt elkerülni, miért nem lehetett a zöld asztal mellett dűlőre jutni?

A nagyhatalmak vitáját mi már kicsiben évek óta vívjuk Ukrajnával, miután szeretnénk, ha a kárpátaljai magyarság megőrizhetné az anyanyelvét. Semmi mást nem akarunk, mint ennek az alapvető emberi jognak a biztosítását, amihez mint anyaország számtalan segítséget megadunk. Dűlőre jutni azonban sajnos egyelőre nem sikerült.

A jelek szerint a nagyhatalmi gazdasági érdekek meg pláne felülírják a nemzetiségi, a humanitárius szempontokat. Az amerikai palagáznak mintha fontosabb lenne eljutni Európába – felváltva az olcsóbb és közelebb is lévő orosz gázt, aminek szállítására a megépült Északi Áramlat 2 üzembe helyezését szankcióként éppen most akadályozzák meg –, minthogy elkerüljük a háborút, hogy elkerüljük azt, hogy emberek értelmetlenül veszítsék az életüket.7

Mi adhat nekünk, magyaroknak bármi reményt ebben a szörnyű helyzetben?

Kézenfekvő a válasz: Orbán Viktor. A magyar kormányfő nemzeti érdekeinket mindenek elé helyező politikája. Nem véletlenül hangsúlyozta tegnapi videójában, hogy „Magyarországnak ebből a katonai konfliktusból ki kell maradnia, mert Magyarország biztonsága a legfontosabb érdek”. Kiemelve „ennek megfelelően szó sem lehet azoknak a baloldali javaslatoknak az elfogadásáról, amelyek szerint katonákat és fegyvereket akarnak küldeni Ukrajnába.”

Orbán Viktor szerint Magyarországnak a béke helyreállítása érdekében tett nemzetközi erőfeszítésekben kell szerepet vállalnia és közben fel kell készülnie a hadseregnek arra, hogy ha a dolgok rosszra fordulnak és menekültek érkeznek, akkor a hadsereg a rendőrséggel együttműködve képes legyen ezt a helyzetet kezelni.

A miniszterelnök aláhúzta: „erre képesek vagyunk, Magyarország biztonsága jó kezekben van”.

Még gondolni is rossz arra, hogy mi – a baloldal felvetése szerint – katonákat és fegyvereket küldjünk Ukrajnában. Ez hajmeresztő gondolat, nem is érdemes többet lamentálni rajta. El nem tudom képzelni, hogy ezzel a Soros-vezérelt baloldali politikusokon kívül józan magyar ember egyetértene. A NATO tagjaként konfliktushelyzetben az a dolgunk, ami az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének: ellátni a védelmi funkciókat.

Magyarország védelmében erősítette meg a honvédség a keleti határt, s készült föl arra, hogy megteremtse az Ukrajnából menekülők számára a befogadás feltételeit.

Jó azt is kimondani, hogy az orosz gáz útjának elzárása Nyugat-Európa irányába bennünket nem fenyeget, mert hozzánk – hosszú távú szerződéseink alapján – Ukrajna megkerülésével is érkezhet korlátozás nélkül energiaforrás, méghozzá nagyon kedvező áron. Meg lehet tartani vele a rezsicsökkentést, amire a baloldal Kapitánya szerint nincs is szükség.

A szomszédunkban háború dúl. Ez borzasztó dolog. Ám öröm az ürömben, hogy ennek ellenére Magyarország biztonsága jó kezekben van. S csak rajtunk múlik, hogy ez így is maradjon.