A liberalizmus az elnyomásnak újfajta feltételeket szab, több szabadságot hirdet egyeseknek, míg korlátokat szab másoknak, így beállítva a jól ismert "kibékíthetetlen ellentétek" installációt, majd ennek központi szerepet adva az "elnyomottak" mellé állva igyekszik a védelmező szerepét magára húzni úgy, hogy abból minél nagyobb politikai hasznot kovácsoljon.

E tekintetben a mai liberális szellem fejlettebb a hagyományos marxista eszméknél. Egy elképzelt ideális liberális társadalomban a húst fogyasztó polgárokat könnygázzal oszlatják a rohamrendőrök amikor azok megzavarják a vegetáriánusok demonstrációját, az autósokat pedig gumilövedékkel igyekeznek jobb belátásra bírni, akárhányszor nem veszik figyelembe a kerékpáros káderek jogait.

Azonban hiába rendelkeznek azonos jogokkal, a természet rendje szerint amikor az autós és a kerékpáros forradalmian összecsap, rendre az utóbbi marad alul. Nagy furfang kell ahhoz, hogy ez ne így történjen.

Ma már nyilvánvaló, hogy ez a bolygó technikai okokból nem kedvez a liberális ideológiának.

Az uniós zászló alatt vonuló prájdosok elől tegnap eltűntek az autósok, szabadabban lehetett tekerni mint eddig bármikor, maradtak a büszkék, kiknek sanyarú sorsuk és elnyomott létük fordulatot vett, és néhány tucat jobbikostól eltekintve senkit sem zavartak kirívó viselkedésükkel. Tegnap olyan körülmények között vonulhattak ők, ahogy kevés helyen Európában, és itthon mindmáig sohasem.

Az ezidáig igába hajtott LMBTQ-s alkatok végre előléptek a sötétből, lerázták láncaikat, s már oda is csaptak volna, mikor is feltűnt nekik, hogy társadalmi elfogadottságuk itthon ma már nyugatias minta alapján érvényesül. Azzal azonban, hogy ők célt értek, feloldódott a liberális érdekcsoportok által kiküzdött ellentét, megbékélt a két fél, elültek a hullámok. Ennek nem mindenki örülhet: a liberális politikai hálózatok sokat veszthetnek ezen, hiszen a projekt lezárult, több haszon itt már nem terem, a valaha egymással szemben álló csoportok törekvései párhuzamot vettek, megszűnt a harc, mit vezetni lehetne.

A nemzetközi liberális presales kénytelen új ügyfeleket felhajtani, akiknek eladhatják magukat egy kis politikai hűség reményében, és akikkel folytathatják osztályharcukat a többségi társadalmak ellen: világ migránsai, egyesüljetek!

Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mi fog egy homoszexuálist a jövőben arra sarkalni, hogy baloldali pártra szavazzon – legyen az Gyurcsány vagy a Momentum –, amikor ma már Fidesztől is megkap szinte mindent, amire évek óta vágyott. A kormányzó párt láthatóan rugalmasan áll a kérdéshez.

Hiszen a nemzeti morál ma erősebb mint valaha, így már másnak is juthat hely a nap alatt. Aki nincs velünk, az akár ellenünk is lehet – bátraké a szerencse, de mindig jobb a békesség.

Ugyan nem volt ez mindig így. Emlékszem, amikor Demszky 2006 októberében Budapestért-díjjal tüntette ki Gergényit, amiért meztelenre vetkőztetett tüntetőket veretett félholtra, és sortűz alá vették a kormányellenes tömeget, majd ezt követően a szocik összehoztak egy államcsődöt, és eladták az országot az IMF-nek, nullára redukálták a beruházások mértékét, és a nyugati bankok érdekeit védték a csőbe húzott magyar családokéval szemben.

Ekkor már nem is reméltük, hogy még a mi életünkben lehet Magyarországnak egy olyan kormánya, amelyik a béke megteremtésére törekszik, mindig, minden körülmények között minket, magyarokat képvisel, az ország érdekeit helyezi előtérbe és még az olyan kilátástalan helyzetekben is, mint amit Brüsszel önkényes migránspolitikája és Soros üzleti lobbija jelent, biztos kézben tartja az ország jobb sorsának alakulását, és nemzeti érdekek mentén kialakított politikát folytat.

A baloldal 2007-ben karanténba zárta a Pride-ot. Hét év jól átgondolt kormányzás és stratégiai döntések sora kellett ahhoz, hogy a szocialista kormány pusztítását a Fidesz e téren is helyreállítsa, és lefektesse egy egészséges lelkületű, befogadó nemzet alapjait. Sikerrel jártak.

Bedöntöttük Európa kapuját, ismét bizonyítottunk. Megyünk előre és jönnek utánunk. Nemzeti érdekek mentén meghatározott politika, ami egyszerre nyitott és barátkozó, ugyanakkor megfontolt és józan: Maccabi és Pride, határvédelem és érdekérvényesítés Brüsszellel szemben.

Maradjon is ez így még hosszú ideig!