A banda nevét valószínűleg soha nem ismertük volna meg a múlt heti koncertjükön történtek nélkül.

Az énekesnő úgy gondolta, hogy a koncert záró száma alatt megmutatja a tutit, és a közönségből valakinek az arcába vizel. Ehhez talált is egy kellőképp részeg fazont, aki a végén lelkesen elkezdte szétlocsolni a vizeletet. Erre az énekesnő, aki az egész húgypartit elkezdte, lerugdosta az elállatiasodott kopaszt a színpadról. Miért ne rugdosná le? Itt csak ő locsolhat össze bárkit, akit akar! Meg amúgy sem kell már oda, hiszen vége az aktusnak...

Miközben az események zajlanak, szépen lassan kibontakozik előttünk az igazi rémisztő képződmény: az önmagából kivetkőző domina, aki a színpadon pisálja le a férfiakat, a perverz bálvány, aki sárba tiporja a nőiséget, és cenzúra nélkül szolgáltat nyersanyagot a beteg fantáziának.

A net felrobbant, a felvételt vitték, mint a cukrot. Még csak ki sem kell takarni, hiszen művészetről van szó. Zenei előadás vagy mi.

A történtek körüli felhajtás azonban egy héttel később a végéhez ért, a botrányok megszokott ívét követve. A zenekar kis hercehurca után bocsánatot kért.

Mi pedig, ahogy minden ócska színpadi botrányt, ezt is szépen lassan elfelejtjük, és csak az ingerküszöbünk emelkedik meg észrevétlenül. Pont úgy, ahogy megemelkedett a valóságshow-k minden egyes epizódjával vagy Sárosdi Lilla „sífutós” performance-ával.

Vigaszként azért néha kapjuk a liberális körökben kedvelt posztmodern magyarázatot: „Ez művészet, hiszen hatást váltott ki belőled.”

Illúziói azonban már senkinek nincsenek, a show legközelebb valami még visszataszítóbb fétispornóval fog folytatódni. Csak hogy a szép új nyugati világ felszabadultságát és friss, kötelékmentes életérzését mindenki kellőképp beszívhassa, majd morálisan felemelkedhessen a szabadság ezen magas fokára.