Tessék mondani, itt mindenkinek elment a józan esze? A háború és okai többféle interpretációjának ismeretében alighanem igen a válasz a kérdésre.
Olekszij Danyilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára azonban végképp száműzte a józanságot. Tegnap azt bírta nyilatkozni, hogy „Magyarország nyíltan vállalja azt, hogy együttműködik Oroszországgal. Sőt, mi több, Putyin előre figyelmeztette arra, hogy lerohanják az országunkat. Valamiért arra számítottak, hogy elfoglalhatják majd a területeink egy részét, de ez sosem történhet meg.”

Ezzel az erővel azt is mondhatta volna a minden bizonnyal helyeslő lájkokra hajtó ember, hogy holnap bevesszük Husztnak romvárát és ostromgyűrűbe fogjuk Lvivet (leánykori nevén Lemberg). A békés egymás mellett élés jegyében.

Úgy látszik, egyre dúsabban termő a táptalaja ennek az ideológiának. A háború kitörése előtt bizonyos Pavel Zsebrivszkij, a donyecki polgári–katonai közigazgatás elnöke is a jó viszonyt erősítendő tudatta, hogy 128-as dandárjuk fél kézzel cafatokra tépi a magyar honvédséget. Más szomszédainkkal ellentétben

Egyelőre ismeretlen haszonszerzés érdekében.

Napnál világosabb, hogy Putyin előre értesítette a magyar kormányt háborús terveiről. Ahogy azt már megszokhattuk a világ nagy vezetőitől. Már Fülöp spanyol király is lóhalálában futárt küldött Habsburg Rudolfhoz, hogy hamarost nekimegy Angliának a Győzhetetlen Armada, 1914-ben pedig Gavrilo Princip táviratozott gróf Tisza Istvánnak, hogy lesz egy kis lövöldözés Szarajevóban. Kár, hogy 1956-ban Hruscsov elvtárs a törvényes magyar kormány előzetes figyelmeztetése nélkül küldött tankokat Magyarországra.

Persze nem várunk hálatelt leveleket az ukrán kabinettől a humanitárius segítségért cserébe, de azt igen, hogy legalább ne rugdaljanak belénk!
Bármennyire is jól esik nekik a pocskondiázás.