A liberalizmus válsága és a jobboldal jövője címet is viselhetné az Angela Nagle gondolatiságára épülő cikk.

„A liberalizmus azért van válságban, mert olyan beképzeltté tette saját hegemóniája, hogy már képtelen érvelni önmaga mellett. Azt feltételezzük, hogy az elképzeléseink olyan briliánsak és magától értetődőek, hogy ha bárki megkérdőjelezi ezeket, arra elég annyit mondani, hogy szexista, rasszista, vagy bármi más. Ez viszont így nem elég. A tabuk megtörtek.”

Valami olyasmi történt, ami évtizedekig elképzelhetetlen lett volna: a jobboldal lépett fel kezdeményező, ellenkulturális erőként és a baloldal szorult a védekező mainstream pozíciójába.

A „lázadás”, a „szabályok megszegése” az utóbbi évtizedekben önmagában is értékesnek tekintett dolog lett a nyugati világban, ebből azonban még semmi nem következik a lázadás tartalmára vonatkozóan. Nagle szerint utólag már látszik, hogy valójában nincs abban semmi szükségszerűség, hogy a lázadás inkább a baloldallal kapcsolódott össze, mert ugyanúgy megfér a jobboldallal is. A hatvanas években a háború utáni Amerika túl kiszámíthatóvá váló, merev család- és életpályamodellje ellen lázadtak fel a középosztálybeli fiatalok. Abból az állapotból és családmodellből viszont már szinte semmi sem maradt, miközben a baloldal a legtöbb témában megnyerte a kultúrharcot. Abban a világban viszont, ahol a középosztálybeli fiatalok előtt sem a korai házasság, a családi ház és az évtizedekre biztos állás a jövőkép, hanem egy atomizált társadalom, az egyre terjedő magány és az alkalmi állások kiszámíthatatlansága, a jobboldal ugyanúgy alkalmas a lázadásra.