Napok óta mást sem hallani, mint hogy baloldali politikusok és megmondóemberek egymást túlkiabálva üvöltik bele a magyar társadalom fülébe, hogy a sokszínűség, az elfogadás és az egyenlőség mennyire fontos értékek, ebből kifolyólag pedig a Pride-héten (aztán ki tudja, lehet, hogy utána is) igenis helye van a szivárványos zászlónak a közintézmények homlokzatán.

Akinek ez nem tetszik, és fel meri emelni a szavát az egyre erőszakosabban terjeszkedő LMBTQ-propaganda ellen, az az ő narratívájuk szerint homofób, gyűlölködő, szűk látókörű, horribile dictu látens homoszexuális lesz.

Pedig egy átlagos társadalomban – így Magyarországon is – a szexuális kisebbségekhez tartozók aránya maximum egy-két százalékot ér el (pontos statisztikák erről nyilván nincsenek). A baloldali politikusok és a nemzetközi kultúrharc magyarországi katonái azonban úgy gondolják, hogy ez az egy-két százalék feljogosítja őket arra, hogy a többségi társadalom arcába tolják a beteges eszméiket.

Szivárványos zászló a főpolgármesteri hivatal épületén

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy valaki attól, mert homoszexuális vagy más abnormális hajlammal születik, kevesebbet érne a szemünkben. Az LMBTQ-emberekhez kellő empátiával kell viszonyulni, segíteni kell őket abban, hogy – amennyiben ők is akarják – sikerüljön életmódot váltaniuk.

Ráadásul biztos vagyok benne, hogy a Magyarországon élő nem heteroszexuálisok túlnyomó többsége sem kér az LMBTQ-propagandából. Nem kér abból, hogy a magánéletét politikai és üzleti célokra használják fel, közüggyé tegyék. Éppen ezért fontos különbséget tenni a már az óvodásokat is homoszexuális mesékkel „érzékenyíteni” kívánó LMBTQ-propaganda és aközött, hogy amúgy van-e bármiféle közünk ahhoz, hogy otthon, a négy fal között ki, mit csinál. (Természetesen léteznek kirívó aberrációk, a pedofíliát például sehol sem szabad tolerálni.)

No, de a lényeg az egy-két százalékon van. A baloldalnak (Karácsony Gergelytől Gyurcsány Ferencig) semmiféle problémája nincsen azzal, hogy egy ennyire marginális kisebbség jelképét a fővárosi közintézmények homlokzatán fújja a szél.

Ellenben két éve ilyenkor világraszóló botrányt csaptak, amiért augusztus 20-án, államalapító királyunk, Szent István ünnepén két, keresztet ábrázoló zászló is kikerült az Országgyűlés épületére.

Keresztes zászlók a Parlament falán 2018. augusztus 20-án

Akkor Sermer Dávid, a Liberálisok politikusa ment a legmesszebb: úgy fogalmazott, undort érez a Parlament falára kifüggesztett keresztes zászlók láttán.

A Liberálisok egy közleményt is kiadtak, amiben azt írták:

„Az európai Magyarországon minden embert egyenlő jogok kell hogy megillessenek, és az állam nem kivételezhet egyetlen egyházzal és felekezettel sem. Ezért tartjuk elfogadhatatlannak, hogy az Országházra keresztes zászlókat tűztek ki augusztus 20-án...”

Hangzatos kis kommüniké, szó se róla! De azt javaslom, helyettesítsük be a jelen helyzet szavait, és alkossuk meg a saját közleményünket:

„Az európai Magyarországon minden embert egyenlő jogok kell hogy megillessenek, és az állam nem kivételezhet egyetlen SZEXUÁLIS CSOPORTTAL, KISEBBSÉGGEL sem. Ezért tartjuk elfogadhatatlannak, hogy BUDAPESTI KÖZINTÉZMÉNYEKRE SZIVÁRVÁNYOS zászlókat tűztek ki a PRIDE-HÉTEN...”

Mindjárt más a leányzó fekvése, ugye?

Sermer Ádám a kereszt láttán undort érez. Szerintem sokunk inkább néz egy keresztre, mint a Liberálisok politikusára...

Ráadásul ténykérdés, hogy Magyarországon jóval több keresztény él, mint homoszexuális. A 2011-es népszámláláson 5 385 557-en vallották magukat valamely keresztény egyház tagjának. Ez a lakosság több mint fele, szemben az LMBTQ-közösség egy-két százalékával.

De nemcsak Sermer Ádám és a Liberálisok akadtak fent azon, hogy egy keresztény kultúrájú és hagyományú, a katolikus egyháznak megannyi szentet és boldogot adó államban keresztes zászlók tűntek fel az államalapító szent király ünnepén. Gyurcsány Ferenc Törökország iszlamizálásához és Erdoganhoz hasonlította a Parlament épületére kifüggesztett jelképet, akkori véleménye szerint Orbán Viktor a kereszténységet szeretné felhasználni az önkényuralom kiépítésére.

A politikusokon kívül természetesen a balliberális lapok is sivalkodtak egy jót, nyünnyögéseik közepette olyan kulcsszavakat pufogtattak, mint a szekularizáció, vagy éppen a vallásszabadság.

Konklúzióként levonható, hogy a magyarországi baloldal undort érez több mint 5 millió magyar ember vallása és az ezeréves magyar hon történelme iránt, bezzeg a szivárványos zászló... Ahhoz ragaszkodnak, mint ha muszáj lenne.

Bár valószínűleg tényleg muszáj, ezért kapják a pénzt a gazdáiktól.