„Bemutatta új kormányát Jacinda Ardern régi-új új-zélandi miniszterelnök. A kabinetben nyolc nő, öt maori, illetve három LMBTQ-ember is helyet kapott. (...) A miniszterelnök hangoztatta, hogy ez egy olyan kabinet, amelybe érdemeik szerint kerültek be a politikusok, és történetesen rendkívül sokszínű, amire ő nagyon büszke” – olvasható az új-zélandi kormányalakításról szóló tudósításokban.

A hír kapcsán alapvetően két kérdés merül fel bennem.

Az első az: Jacinda Ardern miért emelte ki külön, hogy a kabinetjébe érdemeik szerint kerültek be a politikusok?

Csak nem azért, mert titkon maga is tudja, hogy kormányának ez a fajta kirakatsokszínűsége, ami miatt most a komplett nemzetközi baloldal körülrajongja, valójában köszönőviszonyban sincs az érdemalapú kiválasztással?

(Félreértés ne essék, nem feltételezem, hogy Új-Zélandon ne lehetne nyolc olyan nő, öt maori és három homoszexuális, akik alkalmasabbak lennének az adott terület legalkalmasabb fehér, heteroszexuális keresztény férfijánál – niedermüllerül: rémisztő képződményénél – egy-egy tárca vezetésére. Ám amennyiben ez valóban így lenne, a miniszterelnök aligha hivatkozna lépten-nyomon a kabinet sokszínűségére, és aligha bizonygatná görcsösen, hogy igenis érdemeik szerint kerültek be a politikusok.)

A második kérdésem pedig: eddig nem úgy volt, hogy a szexualitás magánügy, és senkinek semmi köze ahhoz, hogy otthon, a négy fal között ki kivel él nemi életet?

Mert ha ez így van, és valóban magánügy a szexualitás, akkor mégis mi a fenéért kell beszámolni arról, hogy az új új-zélandi kormányban hány homoszexuális miniszter van? Kinek mi köze hozzá, hogy például Grant Robertson miniszterelnök-helyettes melyik kapura játszik? Egy normális országban a politikusokat – és úgy en bloc minden embert – a tetteik alapján szokás megítélni, nem annak alapján, hogy milyen színű a hajuk, mire allergiásak, vagy éppen melyik nemhez vonzódnak.

Kiri Allan (jobbra) egyike az új-zélandi kormány homoszexuális minisztereinek. A képen felesége és örökbe fogadott gyermekük társaságában látható

Az új új-zélandi kormány teljesítménye szempontjából is teljesen irreleváns (kellene hogy legyen), hogy abban hány homoszexuális miniszter van. Nem attól fog több út épülni, lesz jobb az egészségügy, vagy növekszik a gazdaság, hogy az adott tárcavezetőnek milyen a nemi orientációja, hanem attól, hogy mennyire ért a szakterületéhez és a politikához.

Azt gondolnánk, hogy ez evidens, pedig egyre kevésbé az...