Most, hogy megszületett a hamarosan bemutatásra kerülő Gyurcsány-film plakátja, amely a 2006 drámai szeptemberének és októberének szörnyen magyarellenes pillanatait ábrázolta az akkori kormányfő, Gyurcsány profiljába tömörítve, pirossal kiemelve a film címét, a Gyurcsány által használt ELKxRTUK kifejezéssel, akkor mi jut e képről Gyurcsány eszébe? Hogy mekkora az orra. („Tényleg ekkora orrom lenne?”)

Nem azt mondja az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének 15. évfordulójához közeledve, hogy tényleg ELKxRTUK, bocsánat. Egy frászt. Stílszerűen: Egy lószart, mama! Az orrméretével babrálva igyekszik sikamlós területre terelni a dolgot, hogy még véletlenül se arról beszéljen a nyilvánosság, aminek itt kopogtat a szeptember 17-én esedékes évfordulója. Inkább arról, amit ő szeretne sugallani.

Szerinte nem szép dolog, hogy a plakát alkotói az orrát is le merték fényképezni, ami ugye szervesen hozzátartozik egy ember fejéhez. Anélkül nincs portré, anélkül csak egy gúnykép lenne. Ami nem az, természetesen. Gyurcsány azt szeretné elérni, hogy a plakát kapcsán az emberek ne arról beszéljenek, ami rajta van a képen, hanem arról, ami nincs rajta.

Nincs rajta az, ami a Gyurcsánnyal megbuktatására létrejött, mára azonban legfontosabb szövetségesének számító Jobbiknak sokáig legfőbb ismérve volt. A rasszista, antiszemita politika. Az embereket külső jegyeik alapján is megbélyegző testtartás, legyen szó tetűcsúszdáról vagy éppen judapestezésről. Szégyenszemre ezek az emberek ma szövetségesek. Ennek ellenére van bőr a képén Gyurcsánynak ahhoz, hogy a filmes alkotóikra próbáljon olyasmit rákenni, amit a keresztény kultúrkörben nem szokás és az úri szalonokból való azonnali kizárást vonná maga után.

Ez csak a neomarxista-liberális ateistáknak bocsánatos bűn, akik hatalom érdekében még ezt is megengedhetik maguknak. Mert Gyuri bácsi és Brüsszel ezt is megengedi nekik. Sőt!

Gyurcsány a plakátot szemlélve az orrméretén van fennakadva, nem azon, hogy mekkora disznóságok sorozatát követték el 2006-ban a nemzet, a társadalom, a békés emberek ellen. Kezdve a csalással való hatalom megszerzésétől, a békés tüntetőkre való rátámadásig, a kardlapozásig, a szemkilövetésig.

A magyaroknak soha nem volt baja Gyurcsány orrával, de a politikájával annál inkább. A film éppen arra emlékeztet. Ahogy Kocsis Máté írta közösségi oldalán: „A szétrabolt, kiárusított országra, a devizahitelekbe hajszolt családokra, az elvont bérekre, az elvett nyugdíjakra, a leépített iskolákra, kórházakra. Hogy emlékeztessen mindenkit a kormányprogrammá emelt hazugságokra, az azt követő jól szervezett, hatalomféltő állami erőszakra, vérre, és végül a teljes bukásra.”

Hiába jópofizik bejegyzésében, hogy eddig nem készült film Szent Istvánról, Könyves Kálmánról, se Hunyadi Mátyásról, bezzeg róla igen. Egyebek mellett azért nem készült, mert évtizedeken át gyurcsányi politikai felmenői, a kommunisták ültek a nyakunkon, akik még azt is elhallgatták, hogy István Király valójában Szent István volt, nemhogy filmet készítettek volna a jeles uralkodók nemzetvédő erényeiről. Akik egytől egyig jót tettek a magyarokkal.

Gyurcsány viszont ártott nekik. Nem kicsit, nagyon. S ennek ellenére lenne képe visszamászni a hatalomba. Hogy megint a szakadék szélére taszítsa az országot a korábban már vele együtt megbukott embereivel együtt. Ezt kell mindenkinek megmutatni.

Ez itt a lényeg, Kedves Böszme! Erre kell felhívni a filmmel is figyelmet. Senkit nem érdekel, hogy fest Gyurcsány Ferenc profilból, piros tornacipőben.

Az viszont sokkal többeket, hogy mibe akarja megint beleütni az orrát.