Tevékeny részt vállalva abban, hogy a beoltottak száma még mindig a 6,2 millió körül toporog, holott elsők között értük el Európában a 60 százalékos átoltottsági szintet, az 5,5 millió embert. S hiába áll azóta is rendelkezésre minden eszköz ahhoz, hogy mindenki megkapja az oltást, az emberek egy része egyszerűen nem hajlandó magát alávetni ennek az egyéni és közösségi egészséget, illetve életvédelmet szolgáló kötelezettségének. Pedig olyan oltásellenes jeles emberek sorsa is rámutatnak a helytelen magatartásra, mint Kóbor János vagy Csollány Szilveszter.

A legvisszataszítóbb ebben ez egészségügyi helyzetben a baloldal képmutató magatartása, élén Komáromi Zoltánnal, aki úgy vallja magát oltáspártinak, hogy közben minden nyilvános megszólalása gyalázkodásba, a kormány megalapozatlan kritikájába torkollik. Amivel természetesen azok malmára hajtják a vizet, aki ellenállnak, akik a járványveszély tartós jelenlétéhez járulnak hozzá, gondolván amit Kóbor vagy az életéért küzdő Csollány Szilveszter.

És hogy mennyire esze ágában nincs a baloldalnak felhagyni ezzel a sunyi, egyszersmind minősíthetetlen emberellenességével, amelyben a hatalom megszerzése iránti vágy még saját választói életének megóvásánál is fontosabb, azt jól példázza Komáromi tegnapi nyilatkozata az ATV-ben. Ennek egyetlen pozitív momentuma volt, amikor a műsorvezető a bemutatásnál kihagyta a címei közül, hogy ő Márki-Zay egészségügyi jobbkeze. Ez lehet véletlen is, ahogy lehet a baloldali miniszterelnök-jelölt gyatra szereplése miatt is, akivel nem mindig ildomos már Gyurcsányéknak sem közösséget vállalni.

Mindegy, Márki-Zay még talpon, s várjuk tőle az újabb és újabb, választókat lenéző megnyilvánulásokat. Voltaképpen Komáromi is az ő nevében szerepelt ilyen gyalázatosa. Tegnap például két fő irányból rontott rá a kormányra. Az egyik vonal az volt, hogy az egészségügy csak azért nem omlik össze, mert a dolgozók áldozatos munkát végeznek, amivel a kormány visszaél. S az intenzív osztályon dolgozók fáradhatatlansága nem pótolhatja azt a „bakisorozatot”, amit a kormány a járványkezelés terén elkövetet.

Mit mond erre Kásler Miklós a Magyar Nemzetben. „A magyar egészségügyi rendszer helytállt, ellentétben több nyugati országgal, amelyek ellátórendszere megingott. Ilyen volt Anglia, Belgium, Németország, az Egyesült Államok és még sorolhatnánk. Magyarországon nem volt ilyen probléma. A megfelelő egészségügyi ellátás érdekében az Emberi Erőforrások Minisztériuma irányításommal az első két hullám közötti időben tömeges egészségügyi továbbképzéseket indított, amelyek keretében több mint négyezer orvos, medikus, rezidens és ápoló készült fel a koronavírus elleni intenzív küzdelemre.” Senki nem bazírozik tehát az intenzívesek emberfeletti helytállására.

Aztán Komáromi ráfordult a 4. oltással kapcsolatos, szerinte meglévő hiányosságokra. „Egyetlen mondatot sem mond róla senki.” (…) Ezt kérdezik a betegek, hogy mi lesz a negyedik oltással.” Hol van az még, kérem szépen? Miközben Wikonkál Norbert Miklós, a Honvéd kórház főigazgatója az M1-en rámutatott: „Már egy csomó országban belátták, hogy a harmadik oltás nem időben való megkezdése hiba volt. Mi ebben zseniálisak voltunk, elkezdtük időben a harmadik oltást osztogatni.” Erről Komáromi egy kukkot nem szól, mint ahogy arról sem, amit Rusvai Miklós virológus mondott a Hír Tv-nek, hogy „Szerencsére most viszonylag jól állunk, a járvány összes mérőszáma szépen, trendszerűen halad lefelé. És ez szerintem így is lesz nagyjából január közepéig. Most még a delta-hullám lefelé szálló ágában vagyunk.”

Naná, hogy az a cél, hogy ez a kedvező tendencia később, az omikron terjedése után is folytatódjon, amely révén magas ugyan a fertőzöttek száma, de jóval kevesebben kerülnek általa kórházba, lélegeztető gépre. Magyarán életveszélbe.

Bölcs Komáromi gyurcsányos „nagykabátjaival” egyetemben azonban úgy gondolják, ha ők ezt elismerik, akkor az veszélyeztetheti a választási győzelmüket. Inkább vesszen a választó, gondolhatják. Lelkük rajta.

A számok mindenesetre azt mutatják, hogy embertelen magatartásuk ellenére is bukni fognak. Nem is kicsit.

Tegyük hozzá: hál Istennek.