Mintha a hírtől kifejezetten izgalomba jött volna a Böszme. Tudjuk, számára akkor igazán édes a pite, ha a gyermekvédelmi törvény elfogadása óta különösen magyarellenes Brüsszel, és annak ideológiai furkósbotjaként viselkedő bírósága nagyot üt botjával hazánk fejére. Csakhogy itt nem a juhász haldokló babája miatti bánat miatt koppant a bot a szamáron, hanem egy nagyon is virulens országon, amely az elmúlt tizenkét évben annak ellenére állt hihetetlenül dinamikus fejlődési pályára, hogy Brüsszel és a gyurcsányisták mindent megtettek, hogy ez ne következzen be.

Mondjuk ki nyugodtan: azért dolgoztak, dolgoznak, hogy rossz legyen a magyaroknak. Legyen olyan rossz nekik, mint volt 2010 előtt, amikor úgy regnált a kormányfői székében Gyurcsány, hogy a népharag miatt ki sem tudta tölteni mandátumát. Sötét munkájának balhéját Bajnaival kellett elvitetni, aki azzal a bejelentéssel kezdte miniszterelnöki működését, hogy „E program végrehajtása fájni fog!”

Kérdezem én, milyen kormányfő az olyan, aki eleve rossz, a választók számára hátrányos, súlyosan életszínvonal-romboló intézkedések bevetését helyezi kilátásba? Aki csak azért lehetett Magyarország kormányfője, mert Gyurcsányt nemhogy a magyarok nem viselték el, de már saját politikai közössége, a szocialisták sem.

S aztán ugye Bajnait is elsodorta a népakarat, s az elsöprő fölénnyel megválasztott Orbán Viktor bebizonyította, hogy 12 év alatt Magyarország elmúlt száz évének legsikeresebb időszakát volt képes levezényelni, túlszárnyalva a Bethlen-kormányét is.

Magyarország annak ellenére volt képes erre a csúcsteljesítményre, hogy 2015 óta nyakunkra ültették a migrációt. Soros és Brüsszel minden erejét latba vetette, hogy ledöntse az időközben önerőből fölépített fizikai és lelki kerítést, megtörje a saját biztonságunk védelme érdekében kiépített ellenállást.

S miután e törekvést a 2018-as választások meghiúsították, most a gyermekvédelmi törvény ürügyén indult az újabb hazai és nemzetközi offenzíva. Mert nem engedjük, hogy gyermekeinket a szülőn kívül bárki más szexuális befolyásolásnak tehesse ki az óvodákban, az iskolákban. Ami ugye kétszerkettő.

És akkor jön Gyurcsány, akinek nem az, s a Facebookján szinte a levegőbe dobálja a kalapját, hogy az Európai Unió Bírósága Magyarország számára hátrányos ítéletet hozott. Nem amiatt bánkódik, hogy ez a döntés elméletileg nagyon hátrányos lehet hazánknak, hogy a Márki-Zay által azonnal eltörlendőnek ítélt gyermekvédelmi törvény révén kiszolgáltatnák gyermekeinket az LMBTQ-lobbi lélekdúlásának, a migránsok betelepítésének, hanem annak örül, hogy ez a botütés közelebb tolja őket a hatalomhoz. Álságosan azt játssza el, mintha a döntés miatt jaj, de nagyon bánkódna. „Benneteket ütnek, de nekünk fáj” – írja a nemzet szemforgatója, mint akinek valaha egy percre is fontos lett volna a magyarok sorsa. Csak akkor nyalogatja őket, ha közvetlen hatalomszerzési érdeke fűződik hozzájuk.

Közben pedig érezhetően ujjong a lelke. Ha már önerőből ők képtelenek kivívni a magyarok bizalmát, akkor jön a külföldi segítség, hogy az áhított hatalom közelébe tolja őket. A káröröm vigyorával az arcán így fogalmaz: „Hasta la vista, baby. Ennyi volt. Vége. Hasta la vista, fiúk.”

Érdemes felidézni, mit mondott a kárörömmel kapcsolatban a nagy hatású filozófus, Friedrich Nietzsche: „A kárörömnek több köze van az egyén alacsony önbecsüléséhez, mint a másik – többnyire nálunk sikeresebbnek vélt – emberek hibázásához.” Azt viszont még Nietzsche sem gondolta, hogy az a teljesítmény, ami az emberek milliói érdekében történik, s amelynek irányítóját esetünkben a magyarok többször elsöprő többséggel megerősítik a kormányrúdnál, azt szélsőséges eszmékkel hatalomra törők hibaként akarják a társadalom számára beállítani.

A hiba nem Orbán készülékében keresendő.

Épp ezért lehet az a cél – ahogy Kocsis Máté fogalmazott –, „az áprilisi választáson meg kell roppantanunk a Gyurcsány-féle baloldalt. Egyszer már tönkretették az országot, ezért mindent meg kell tennünk a győzelemért, mert a kormányzásuk veszélyt jelent Magyarország számára”.

A fagyi ugyanis könnyen visszanyalhat. Így lehet, hogy éppen az összeroppantott baloldalnak mondják majd az emberek április 3-án Gyurcsány – kárörvendően Orbánnak címzett – vágyait: „Hasta la vista, fiúk.”