A pfuj stadion, pfuj foci, pfuj Orbán unalomig koptatott gyűlöletbeszédét egycsapásra elfújta a szívből szurkoló tömegek mámoros lehelete.

Nem tudom, mit érezhetett Fletó, amikor már a Hősök terén gyülekeztek ezrek és ezrek, hogy aztán a lezárt Dózsa György úton át zászlókat lengetve, Ria, Ria, Hungáriát és Hajrá, Magyarokat! kiabálva, nemzeti büszkeségtől dagadó kebellel, kipirosodott arccal meneteltek a Puskás Aréna felé. Vajon gondolt-e arra Fletó, hogy a gyurcsányisták által sok éve hangoztatott stadion- és fociellenessége mekkora kudarcot vallott ezen a gyönyörű szombat délutánon? Vajon gondolt-e arra a Böszme, hogy mekkora önfegyelemről tettek tanúbizonyságot a magyarok kedden, amikor a portugáloktól elszenvedett vereség után is a mutatott játékot értékelve ünnepelték a fiúkat és énekelték velük együtt a magyar himnuszt? Vajon érezte-e, hogy a magyarok mennyire kiéheztek a közösségi sikerekere, amelynek kiváltásához az egyik legjobb eszköz a sikeres magyar labdarúgás? Éppen az, amit a moslékkoalíció tagjai reggeltől estig szidtak az elmúlt öt évben annak ellenére, hogy a 2016-os Eb után szintén láthatták ugyanezt az eufóriát.

Azt kell gondolni, amit eddig is tudtunk persze, hogy

Őt nyilvánvalóan zavarja, ha a magyar, mint közösség örül, sikeres és boldog. Ez ugyanis rontja Gyurcsány politikai sikerének esélyét. Ő viszont, mint nagy hazudós egyszerűen képtelen hasonló össznépi boldogság generálására. Elég csak a járvány elleni gaztetteire utalni.

A szombati közös mámor a múltat visszahozni akaró Gyurcsány folyamatosan képviselt magyarellenes politikájának görbe tükre volt. Gyurcsány kénytelen volt meghajolni az éljenző tömegek nyomása alatt. Csak fogcsikorgatva „örült” velük, ugyanúgy írta ki a Facebookjára: „Csoda a Puskásban!” Tisztában volt vele, ha nem áll az ünneplő tömegek mellé, akkor országjárása során még az a néhány tíz vagy száz ember is hátat fordít neki, akik eddig elmentek a gyűléseire, akiket eddig még meg tudott hülyíteni. A magyarok kikényszerítették Gyurcsányból, hogy – legalább látszólag – ő is ünnepeljen velük még akkor is, ha belül nem teszi. Gyurcsánynak azonban tudomásul kell vennie, ha Magyarországon él és politikai babérokra tör, akkor nem hazudozni kell, hanem magyarként élni és gondolkozni. „Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak” – tarja a mondás. Még ha nehezedre esik is, tehetjük hozzá, illetve, még ha senki nem hisz neked, akkor is. A boldog magyar tömeg mégis kikényszerítette belőle. Gyurcsány tehát megsemmisült.

– Ez a demokrácia, Ferikém! – bökhetjük vállon. – Nem a fordítottja!

A két ember közti különbséget zongorázni lehet.

E közösséghez tartozni szintén ünnep. Vigyázni kell rá.