„Gyurcsány Ferenc 56 éves politikus, üzletember; a Demokratikus Koalíció elnöke és frakcióvezetője. 2004-től 2009-ig miniszterelnök, 2007-től 2009-ig az MSZP elnöke. 1992-ben lett vállalkozó az Altus Rt. vezérigazgatójaként. 2002-ben már az 50. leggazdagabb magyar volt. Háromszor nősült, öt gyermeke van” – ismertette az ATV a politikus életrajzát, mire Gyurcsány így köszönt be a műsorba: „Elég pontos lett, jó estét!”

Azt hiszem, ennél a pontnál döntöttem úgy, hogy semmiképp sem kapcsolom át a tévét egy másik adóra. Elég volt öt szó, s azonnal kikristályosodott számomra, hogy ebben a beszélgetésben minden benne lesz, amire eddig csak vágytam – természetesen a szokásos moralizálások, felmentegetések mellett, amikről általában ezek a teátrális interjúk szoktak szólni.

Az első csodálatos pillanatra nem sokat kellett várni, pár perccel a felvezető után ki is derült: Lendvai Ildikó azt hitte, hogy Fletó a vízen is tud járni, mert neki a kétezres évek elején minden sikerült…

De ha az ezredfordulókor Ferenc testvérnek minden sikerült, mi a helyzet a 2006-os őszödi beszéddel, amivel az akkori kormányfő elérte pályafutása csúcsát? Mi adja a haza lekurvázásának bukéját? Örülök, hiszen az interjú legelején már erre is választ kaptam – ráadásul nem is akárhogy:

„Ömm, öhmm, mer’, mer’ ennek az az izgalma, hogy van benne pár káromkodás, és azt lehet mondani, hogy ez titkos. […] Szóval van a magánbeszédnek egy stílusa, másképp beszélgetünk otthon, egy partin, a barátaiddal, és másképp a parlamentben. Természetes módon betekinteni a kulcslyukon, meghallani, hogy ez káromkodik, hogy hogy beszél az országról…”

Fletó sem tagadja, én sem tagadom, a beszéde elérte célját, igaz, ő most is az MSZP politikusait emlegette a műsorban, akikkel megpróbálta megértetni, hogy kell csinálni egy nyugatos polgári demokráciát. De menjünk tovább, hiszen lehet még hova fokozni az őszödi beszéd elemzését – mégpedig a következő hasonlattal:

Örök érvényű igazság ez, drága olvasók! Ahogy Ferenc testvér is mondja: mindennek megvan a maga helye, az őszödi beszédnek is megvolt, az igazság ugyanis mindig bekopogtat az ablakon: „Az a beszéd, ha valaki végig elolvassa, az egy hazájáért aggódó, szenvedélyes fickó, hogy csináljunk mást, nem értitek?”

Ám az őszödi beszéd nem újdonság. Ezen túllépve Fletó ismét bevallott nekünk valamit: vastagon benne volt a köteles beszéd felnagyításában, na meg abban is, hogy oly hatékony gyűlölködésnek bizonyult a 23 millió románozás.

Hát, jaj, Istenem – bizony. De még itt nincs vége kedves olvasó, lehet ezt még tovább fokozni: „Szerintem igazam van abban, hogy aki nem osztja a mi sorsunkat, az ne szavazzon Magyarországon”.

Most, hogy mindezt megtudtuk, nézzünk meg egy rövid részletet arról, hogy vélekedik a pártelnök úr a saját pártjáról, a céljairól, az erőfeszítéseiről, illetve arról, hogy miben gebed meg Gyurcsány Ferenc igazán.

Ferenc testvér ugyanakkor csalódott (és ezt most én is nagyon átéreztem), a remélt félmillióból ugyanis csak háromszázezer voks ment a DK-ra. Bár azt tudta az elnök úr, hogy 2018-ban nem lesznek a Fidesz legyőzői – hiába harsogta –, s azt sem lehet elvárni tőle, hogy kicsi maradjon, mert ő bizony nem akar kicsi maradni (pedig mindenki ezt kérte tőle), de most először érzi azt, hogy amit el akart érni, az nem sikerült. Mindent értek.

Könnyek, drága olvasók, könnyek. A mai napig nem sikerült felszárítanom a tócsát, amit magam alá termeltem (pedig ekkor még csak a műsor felénél jártunk).

„Akkor mondok ennél egy életszerűbb példát. Én, ha tehetem, Kötcsén vagyok. (Egy Somogy megyei hatszáz lelkes település.) Orbán Viktor is egy évben egyszer vagy kétszer ott szokott beszédet mondani. De én ott majdnem életvitelszerűen élek. Engem ott látnak rövidnadrágban, mezítláb, kimosott pólóban (de csak ott), lent a vegyesboltban, mindenkivel találkozom! Mi ott jól szerepeltünk – önmagunkhoz képest. Talán a második legnagyobb támogatottságú párt lett a DK. De ki nyert ott?”

„Ezek az emberek látják, hogy ez a Gyurcsány nem ugyanaz, amit mond nekik a Fidesz. Ez nem a szemkilövető! Ez egy normális pasi!” – magyarázta Ferenc testvér, akin ekkor már láttam, hogy nemcsak csalódott az április eredmények láttán, hanem gondterhelt is, hiszen mit mondjon a választás után az övéiknek?

„Hogyan fogom megfogni azt, hogy létezik egy másik Európa, egy másik világ? Hogyan lehet ezt leváltani? Hogyan tudok eljutni ezekhez az emberekhez, akik reményüket vesztették? És valami konstruált félelemben élnek, és a biztonságot attól a miniszterelnöktől várják, akit most nem fogok itt minősíteni, mert már túl késő van ahhoz, én meg nem megyek bele egy újabb vitába.”

Azt hiszem, ennél a pontnál volt az, amikor elkezdtem aggódni. Hiszen Fletó érzelmi amplitúdója úgy ugrált, hogy már nem is tudtam követni. Többet kaptam Gyurcsány Ferenctől, mint amit vártam. Több ez a beszéd a szokásos moralizálásoknál. Szó sincs arról, hogy Ferenc testvért fel akarják menteni egy műsorban. Megteszi mindezt saját maga – szívét, lelkét beleadva. Egyszerűen zseniális!

De nem itt sem szabad leragadni („A hétszázát!”), félre kell tennem aggodalmaimat, tovább kell menni, mivel fény derült arra is, mi a gond az ellenzékkel. Íme:

„Nem szabad lopni, tudja, a Tízparancsolat”. Igen, Gyurcsány Ferenc szájából ez a leghitelesebb mondat, amit valaha hallhattam. De még ezt is lehet tetézni, hiszen alig pár szekundummal később jött a kérdés, hogy miniszterelnökként is megpróbálta ezt érvényesíteni? Ferenc testvér válasza: „Abszolút!” De mennyire ment?

„A tekintetben feltétlenül, hogy a rendszernek a lényege az volt, hogy ezzel szembemegyünk. És akikről úgy láttam vagy gondoltam, hogy esetleg fölvetődhet velük szemben, hogy épp olyan gazemberek, mint a fideszesek, akkor próbáltam kijjebb tolni a rendszerből”.

Ahogy az mindig lenni szokott, a műsor vége felé érkeztünk el a beszélgetés legérdekesebb részéhez, mert hát az rendben van, hogy Fletó az előbb azt mondta: nem szabad lopni, s talán azzal sincs gond, hogy milliárdosként azt mondja:

„Szerintem nem kell bonyolult vagyonosodási vizsgálatot végezni. Aki egész évben politikus volt és százmilliós házban ül, az tolvaj! Hát ennyi! Mi ezen olyan nagyon bonyolult?”, de ezek után is még mindig ott lebeg a szemem előtt az egyik kérdés: Honnan jött a lé?

„Én munkanélküli voltam ’89-ben. És most azt mondanák, hogy interjúztam. Azt hiszem, akkor nem így mondták – ugye az egy más világ volt –, és én jártam mindenhova, hogy ki vesz engem föl. Hmm, minden kapcsolat nélkül. És mostanában egy jó nevű íróvá vált korábbi tanárom ajánlására bankárok által alapított pénzügyi tanácsadócég vett fel ötödéves egyetemistaként. Hát, alig több mint gyakornoknak. Szó szerint leküldtek még parizerért is. De lementem parizerért. Elmeséltem ezt már sokszor, ekkor vettem meg az első zöld és lila öltönyömet ’90-ben, mert azt hittem, hogy ilyenbe kell akkor járni. Hát szörnyen néztem ki szerintem. Elkezdtem tanulni a szakmát. Nagyon-nagyon izgalmas világ volt. Tanácsokat adtunk másoknak, mit kell csinálni ebben az átalakuló világban. És három évvel később én azt mondtam: »Mi a francnak adok én tanácsokat, mikor magam is csinálhatnám?« És kiszálltam a cégből, és béreltem egy darab helyiségből álló irodát egy üzenetrögzítős telefonnal, mert még egy titkárnőre sem volt pénzem. És elkezdtem magam csinálni.”

Ennyi hát a történet kedves olvasók – se több, se kevesebb. Gyurcsány Ferenc a kommunista állampárt ifjúsági szervezetének titkáraként, majd a KISZ Központi Bizottsági Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnökeként semmilyen beágyazottsággal nem rendelkezett, senki sem biztosított neki semmi lepattanót. A rendszer széthullásával azonban szegény pártelnök úrnak mindent újra kellett kezdenie. De Ferenc testvér nem adta fel, pár év s már irodát bérelt (igaz, titkárnő nélkül), majd egy szűk évtized után már hazánk 50. leggazdagabb üzletemberévé vált. Ez bizony egy hihető sztori. Ezen nehéz fogást találni. De azáltal, hogy mindezt megtudtuk, adódik még egy másik kérdés is: Mi a legnagyobb luxus Gyurcsány Ferenc életében?

„A két ház. Az egyik a Kláráé. A szemlőhegyi ház, amit sokan csak Apró-villaként ismernek. Hát, belecsöppentem, mint Pilátus a krédóba. Hát most mit csináljak? Az az ő sztorijuk.”

„Az messze túl van az én igényeimen, az én egész világomon, az egész budai világ engem borzaszt, én mindig el akarok költözni Pestre, csak hát, hogy mondjam: »én másként vagyok ott«. És Kötcse. […] És végre van ott egy nagy nyári konyhánk. És végre látom a völgyet. Ott főzök. A kutya ott nem szól rám, ha én ott mezítláb, rövidgatyában rohangálok”.

Most, hogy kiderült számomra: Lendvai Ildikó szerint Gyurcsány Ferenc vízen is tudott járni; hogy ismét megbizonyosodhattam arról: az őszödi beszéd egy hazájáért aggódó, szenvedélyes fickó aggodalma volt; hogy a 23 millió románozásban és a határon túli szavazatok elvételében van ráció; hogy az elnök urat Kötcsén mezítláb/kimosott pólóban is láthatom, ha arra járok; hogy Ferenc testvér nem szemkilövető; hogy megtudtam a korábbi miniszterelnök aggodalmait; hogy hallhattam Gyurcsány szájából: „nem szabad lopni”; hogy hogyan lett Magyarország egyik leggazdagabb politikusa – megnyugodtam. De amúgy is: legyünk realisták, kígyózzanak a kígyók és legyen a legnagyobb kétjegyű prímszám a tizenegy: