Ez most onnan jutott eszembe, hogy a nemrégiben hazánkban járt LIBE bizottság küldöttségének egyik tagja, a magyargyűlöletben, kettősmérce-használatban, a jogállamiság eltorzult uniós alkalmazásában szintén élenjáró Sargentini-utód, Gwendoline Delbos-Corfield beszélt magyarországi tapasztalatairól. A valóságtól ezúttal is elrugaszkodva egyebek mellett azt mondta, hogy Magyarországon egyfajta „egypártrendszer van”, és az, hogy „egyetlen párt kinevezte az embereit mindenhová, a médiától az igazságszolgáltatáson át az egyetemekig, azt jelenti, hogy sok mindent tud ellenőrzése alatt tartani a választásokon”. Pedig a neve jelentése alapján – Gwendoline = tisztességes íj – akár egyenes ember is lehetne, de nem az.

Szóval egyetlen párt nevezte ki az embereit mindenhová – kürtöli világgá ez a „tisztességes íj”, ahelyett, hogy megpróbálna legalább egyszer az életben a valóság talajára állni. De hát nem ezért kapja a fizetését, ahogy elődei sem, akiknek nem tűnt föl, hogy Magyarország átverte az uniót már a 2006-os gazdasági adatokkal, hogy a demokrácia legnagyobb dicsőségére Gyurcsány nemcsak szemeket lövetett ki, hanem lovasrohammal is megerősítette a demokráciát, most pedig földönfutóvá tétellel, bilinccsel, börtönnel fenyegetnek arra az esetre, ha jövőre megnyerik a választásokat, hogy az alkotmánypuccsról ne is beszéljünk.

Gyurcsány már előre gazemberségek sorozatát ígéri, pedig még az emberei nem is győztek. (Nem is fognak! – a szerző.) Medgyessy legalább megválasztásáig arról beszélt, hogy a „nemzeti közép” kormányát kívánja létrehozni, amelyben nem lesz boszorkányüldözés. Mi több, az előző kormány egyes intézkedéseit megtartja. Nemzeti megbékélésről szólt, az árkok betemetéséről, aminek során létrejöhet a nemzeti konszenzus bal- és jobboldal között. Az MSZP akkori elnöke, Kovács László pedig azzal hitegette a népet, hogy nem kell majd a telefonkönyveket kicserélni az államigazgatásban és más szférákban. Szem nem marad szárazon.

Gwendoline elődei ezt biztosan nagy riadalommal hallgatták, mert fogalmuk sem volt, milyen a virtigli kommunista. Ha ismerte volna őket Szolzsenyicin, akkor még cifrább jellemzést adhatott volna róluk.

Aztán mi lett a vége. Kipucoltak mindenkit, a portásig, a takarítónőig. A XXI. Század Intézet akkori tanulmánya szerint a Medgyessy-kormány hatalomra jutása után az első kilenc napban már több közigazgatási vezetőt váltottak le, mint 1998-ban ötven nap alatt. Egy év alatt eljutottak az osztályvezetőkig, sőt még annál lejjebb is. A demokrácia védelmében „bebetonozottnak” látszó legfőbb ügyészt rendszeresen megalázták a parlamentben, így zsarolva ki a lemondását. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vezetőjének elmozdításához új törvényt alkottak. A most Hadházynak kinézett elszámoltatási főmufti pozícióját akkor Keller László töltötte be, akinek a büntetőjogi felelősségre vonatás menedzselése is a feladatai közé tartozott. Más kérdés, hogy megbízatása csúfos kudarccal ért véget. Az úriember Medgyessy embereinek hálózata a közigazgatáson kívül fontos gazdasági, kulturális, sajtóbeli, helyi és civil szférát érintő pozíciókig is elért. Vajon mit tudhattak akkor ellenőrzésük alatt tartani, kedves Gwendoline?

Érdekes módon akkor mégsem születtek olyan jelentések, mint most, a nagyszerű „tisztességes íj” vezetésével, az unió vezetése sem ráncolta össze a homlokát. 2002-ben Medgyessy nem beszélt – Fricz Tamást idézve – a pribékmódszerről. A pribék, mint tudjuk, a hóhér kegyetlen segédje. Lehet mondani, hogy Gyurcsány, utána pedig a segédek között Dobrev, Jakab, Fekete-Győr, Karácsony, Márki-Zay neve is eszünkbe juthat. S ezt a vircsaftot az Európai Unió minden erejével támogatja, mert bennük látja a migráció, a genderizmus számára zöld jelzést adó magyar vezetőket.

Mindezt csak azért írtam le, hogy megpróbáljam bemutatni, hogy a baloldalon még az úriembernek látszó képviselők is szörnyetegek. Hát még azok milyenek, akik a látszatra sem adnak. Mint Dobrev, aki kijelenti, hogy ha miniszterelnök lesz, nem fog megremegni a keze. Igazi pribéktempó.

Van okunk aggódni és a szavazófülkében helyesen cselekedni.