Köztudomású, az Országgyűlés délután választja meg ötödik alkalommal Orbán Viktort miniszterelnöknek. Ebből négyszer kétharmad után. Ez olyan erős demokratikus felhatalmazás, amely alapján semmi szükség arra, hogy a Momentum igennel szavazzon ebben a kérdésben.

Még a kampányban Márki-Zay Péter számtalanszor elmondta, hogy a „hatalom a népé”. Persze akkor még úgy gondolta, hogy az istenadta nép majd neki szavaz bizalmat. Ezért aztán úgy kedveskedett neki – más baloldali pártok képviselői, köztük Fekete-Győr András lelkes bólogatása mellett –, hogy büdös szájú, koszos körmű, misére járó falusiak, más alkalommal pedig az aberrált, agymosott, ostoba, „már délelőtt részeg” minősítések jutottak eszébe róluk.

Mondhatjuk nyugodtan, hogy a teljes baloldal nevében beszélő Márki-Zay ezzel a hangnemmel ellenségnek nevezte azokat, akiktől a hatalmat remélte, ami önmagában gyomorforgató.

Fekete-Győr András pedig folytatja ezt a gyakorlatot, mert kijelentette: nem szavazzák meg az Orbán Viktor vezette kormányt. Ha annyira hangoztatták néhány hónapja, akkor miért nem fogadják el a demokrácia alapszabályaként azt, hogy az alakíthat kormányt, akinek a politikai tábora a legtöbb, méghozzá elsöprő mértékű szavazatot adta.

És itt nem az olyan leendő momentumos javaslatokról van szó, amelynek forrásában már a kampányban – saját bevallásuk szerint „tapasztalatlanságuk, fiatalságuk” miatt – sem hittek a választók. Itt a magyar kormányfő megválasztásáról van szó, amelynek politikai bázisát már korábban eldöntötték a választók. Ez az aktus az ellenzék részéről nem politikai véleményt igényel, hanem a legfőbb hatalommal rendelkező nép döntésének tudomásul vételét, ha tetszik támogatását.

Ha ugyanis ezt nem teszi a Momentum, sőt a frakcióvezető büszkén bejelenti a szavazás előtt, hogy nem támogatják Orbán Viktor kormányát, azzal nem tesz mást, mint kinevetteti saját magát. Mert akár támogatják, akár nem, a magyarok így döntöttek és kész. Ergo édes mindegy, Fekete-Győr mivel veri éppen a mellét, hogy egy kis közfigyelmet vakarjon össze maguknak, arra a demokrácia magasról tesz.

Legfeljebb a távirányítót működtető brüsszeli barátaiknál szerez egy piros pontot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a ferencvárosi Flóri nevű robot, amely kiszolgálja a labdarúgó mérkőzés internetes közvetítésével a világ minden sarkában a meccsen jelen nem lehető fradistákat, sokkal nemesebb lelkületű, hiszen magyar akaratot teljesít, magyar szurkolóknak szerezve ezzel örömet.

De tudja-e egyáltalán Fekete-Győr András, hogy mi is az a magyar akarat?

Elsősorban is az igazmondás. Az őszinteség, a becsületesség.

Mondhat ugyan olyat Fegyőr, mint első parlamenti felszólalásában, hogy „orosz bomba hullott a magyarokra Kárpátalján”. Ettől ez még egyáltalán nem igaz. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy „a magyar államvezetés önkéntes túsza az orosz diktátornak”. A sillabusz szerint ugyanis a túsz nem más, mint az ellenségnek biztosítékként átadott személy. Kit adtak itt át és kinek, tessék mondani? Az „önkéntes túsz” annyi, mint a fából vaskarika, azaz képtelen dolog, amit nem lehet megvalósítani.

Szóval a Momentum elnöke tele van képtelenségekkel. Ha valami nem fedi egymást a valóság és az ő elképzelései között, akkor odatol valami hülyeséget, amiről azt hiszi, hogy a magyarok azt készpénznek fogadják el tőle.

Például azt, hogy Fekete-Győr András „a keleti elnyomás helyett a szabad sajtóról” mer beszélni, mikor éppen ő volt az, aki felindultan tört be az Origo szerkesztőségébe, fenyegető módon vonva kérdőre a portál munkatársát, hogy mit merészel róla írni. Vagy éppen közli, hogy „nem kell a hatalmasok kegyeiért esedezni”, miközben a Momentum forródróton áll kapcsolatban a globalista nagytőke hatalmasait kiszolgáló Brüsszel Vera Jourováival és Frans Timmermensaival, akik a havi 10 milliós jövedelmük mellett a magyarokat akarják spórolásra bírni, mosás helyett például ruhaszellőztetés alkalmazásával.

Ez a Fekete-Győr keménykedik azzal, hogy nem szavazzák meg Orbán Viktor kormányát. Ők tízen, miközben 135 kormánypárti képviselő arra vár, hogy mikor teljesítheti a nép akaratát, s választhatja miniszterelnöknek Orbán Viktort.

Végezetül még egy kérdés. Vajon miért kényszeríti Fegyőr a nyilvánosságot, hogy eszébe juttatja néhai Antall József miniszterelnök pikáns szófordulatát? Hiszen nem az elefánt, hanem éppen Fekete-Győr válik ezzel az ostoba megállapítással politikai mikiegérré.