- Honvédok, ébresztő fel!

- Parancs!

- Maga is Fekete honvéd!

- De még nincs hat óra, törzsőrmester bajtárs!

- Brüsszeli idő szerint lehet, hogy még nincs... ne dumáljon, sorakozó, reggeli torna!

- Törzs úr, nekem felmentésem van tornából.

- Az sem érdekel Fekete, ha maga Komáromi, a DK-hadtest háziorvosa írta alá azt a papírost. Itt nem egyénieskedünk. Na kapja fel a bakancsát, aztán húzzon a többiek után!

- Ez a bakancs milyen beszerzésből van?! Mert én kínai vagy orosz terméket nem húzhatok a lábamra...

- Tőlem mezítláb is jöhet a 20 kilométeres menetgyakorlatra...

- Hová?

- Menetgyakorlatra. Na várjon, látom nem érti. A gyengébbek kedvéért elmagyarázom. Magára vesz mindent, amije van, a málhazsáktól a vegyvédelmin keresztül a gépkarabélyig, aztán addig megy, amíg össze nem esik. Vagy katona nem lesz magából...

- Én inkább összeesnék, ha lehet. Aztán indítanék egy pert a hadsereg ellen az Európai Bíróságon...

- Gondoltam. De hol akar maga pert indítani?

- Az Európai Unió luxemburgi székhelyű bíróságán.

- És mondja Fekete, hogy akar maga eljutni Luxemburgba, ha 20 kilométert nem tud legyalogolni?

- Repülővel.

- Mit képzel, mi maga, vadászpilóta?!

- Nem kaptam kiképzést.

- Miből kapott?

- Demokráciából, kisebbségi és személyiségi jogokból.

- Az jó itt egyikre sem lesz szüksége, Fekete...

- Törzs úr, ne szólítson Feketének, az én nevem Fekete-Győr András.

- Majd ha tábornok lesz fiam, addig maximum Fegyőr...

- De maga nem tartja tiszteletben a személyiségi jogaimat...

- Magánk itt akkor lesznek jogai, ha végre képes lesz egy tetves bakancsot felvenni, és elkezdeni a napot, ahogy a többiek.

- Nem élem én ezt a tömegszállást, törzs úr!

- Na ide figyeljen Fegyőr honvéd! Mi a fenét keres maga itt?!

- Németh Szilárd javasolta, hátha jót tesz nekem.

- Ő is tévedhet... És mi lesz maga a seregben?

- Ezt nem értem.

- Gondoltam. Úgy, értem, mit fog itt csinálni? Milyen fegyvernem lenne magának való? Felderítő?

- Az nem rossz, jobboldali szerkesztőségekbe észrevétlenül tudok bejutni. Másodmagammal foglaltam el annak idején az Origót.

- Az ide kevés. Az ellenséget büdös szájjal és pikírt kérdésekkel aligha fogja legyőzni... Miért nem lesz inkább légvédelmis?! A levegőbe puffogtatni nagyon tud.

- Gúnyolódik velem törzs úr?

- Nem én, csak követtem az eddigi pályafutását. Na jó, mindegy. Mit szólna a harckocsikhoz?

- Olyanba én nem ülök, amit Orbán vett.

- Az jó, mert azokon kívül már szinte csak olyan van, amit még Kádárék vásároltak. A maga haverjai nem nagyon szerettek ilyesmire költeni. Inkább szétlopták azt is, ami volt.

- De törzs úr, minek annyi fegyver?! Megvéd minket a NATO.

- És a NATO-t ki védi meg, olajbogyó?!

- Őőőőő, ezen eddig nem gondolkodtam.

- Szerintem sok máson sem, fiam. Biztos azon sem, hogy ha a NATO egy szövetség, de minden tagja a másikra várna, amikor valaki védelemre szorul, akkor kábé pont annyira lenne hatékony, mint a maguk töketlen baloldali pártszövetsége. Na de haladjunk! Be kéne magát osztani valahová.

- Gránátdobálásban jó vagyok.

- Hagyjuk már az önfényezést, Fegyőr honvéd. Tudom, hogy erőssége a hajigálás, de ez itt senkit nem érdekel. Annyira pedig ne képzelje magát Rambónak! Egyfelől hónapok alatt sem képes eldönteni mi a különbség egy gránát, egy pirotechnikai eszköz, vagy egy petárda között. Másfelől: saját bevallása szerint sem képes eltalálni egy százlábú, ötvenpáncélú rendőrsorfalat.

- Nem is akartam megdobni őket.

- Akkor mit akart azzal a gránáttal, pirotechnikai eszközzel, vagy nevezze ahogy akarja?! Szemetelni?! Fogja már fel, azzal a libernyák értelmiségi fejével, hogy itt viszont el kell találni az ellenséget a gránáttal!

- Megpróbálhatom...

- Tudja, Fegyőr, hogy hívják a gránáttal próbálkozó katonát?! Hősi halott...

- Azt nem vállalnám.

- Mindjárt gondoltam. Na de azért csak próbáljuk már meg kitalálni, mi legyen magából! Utász?!

- Csak, ha fideszes vagy.

- Mit zörög maga? Hogy meri letegezni a feljebbvalóját?

- Itt demokrácia van, mindenki egyenlő.

- Tudja maga milyen lenne egy demokratikus csata? Gyurcsány árnyéktábornok adná a parancsokat, maguk meg – Vadai markotányosnőtől Jakab PR-honvédon és Kunhalmi „Ajtótörő Koson” át egészen Korózs szanitécig – egyesével belimbóznának a kereszttűzbe, hogy a testükkel védjék Böszme generálist. A sereg nem demokratikus, hanem parancsuralmi intézmény, Fegyőr. Maga nem idevaló. Képtelen a saját érdekein túllépni, hogy a hazáját védje... Tudja mit, legyen inkább dezertőr vagy kém!

- De örülök, hogy ezt mondja! Hát még a brüsszeli összekötőtisztem, Capitaine Verhofstadt hogy fog örülni, hogy erre még a magyarok szerint is alkalmas vagyok.

- Dehogy jó maga kémnek. Ebben az országban már régóta tudja mindenki, hogy ki fizeti... Na jól van, oszoljon, mielőtt a csókja, a specialista Gyurcsány tábornok elküldené magát egy tömegoszlató kiképzésre!!! Minden léhűtő csókost a saját képére akar formálni...

(A szerző megjegyzése: fenti párbeszéd csak a játékos képzelet szüleménye, a Fekete-Győr András politikai munkásságát realista módon ábrázoló részek viszont tökéletesen mutatják, hová juthatna a nemzet önvédelmi képessége, ha olyan politikusok szólhatnának bele katonai ügyekbe, mint a csapottvállú liberálSuperman...)