Az ünnepi időszakban mindenkinek jut egy kis ideje lassulni, ilyenkor az egyik legjobb program egy tál bejgli és egy pohár bor társaságában bekuckózni és keresni valami jó filmet. Nem hangzik túl bonyolultnak, mégis az utóbbi években ez egyre nehezebb, a woke-propagandának ugyanis egyre több film esik áldozatul. Persze az afroamerikai főszereplős westernfilmek esetében már a lejátszás előtt sejthető, hogy nem filmélményt kapunk, hanem erőszakos érzékenyítést szélesvásznon, de egyre több az olyan film és sorozat, ami a beharangozóban ígéretesnek tűnik, de teletűzdelik kvóta-leszbikusokkal és a cselekményhez semmit hozzá nem adó érzékenyítő epizódokkal. Az pedig elég kiábrándító tud lenni, amikor a kedvenc plédbe burkolózva már megvan a kényelmes póz, a nasi is bekészítve és egy órája csak kapcsolgattok, mert „ez is b8zi, itt meg nő játssza Clint Eastwood-ot” és elmegy az egész este a bosszankodással teli válogatással. Hogy ne legyen oda a kuckózós hangulat, összeszedtünk pár filmet a Netflix-ről és az HBO-ról, amik már olyan mértékben tartalmaznak érzékenytő ideológiát, hogy kattintani sem érdemes rájuk.

A gesztenyeember

A skandináv krimik szerelmeseinek szeme felcsillanhat, amint meglátják, hogy itt egy újabb borzongatós sorozat, azonban aki érzékeny az érzékenyítésre, az aligha jut el a harmadik részig. A főfelügyelő természetesen nő, aki macsó módon rúgja ki reggel az ágyból szeretőjét, miután az tette, amit egy alárendelt férfinak tennie kell. Kedvenc szereplőnk még a miniszterasszony, aki, miután egy sorozatgyilkos elrabolta gyermekét, a kötelező egy év gyász után alig várja, hogy újra munkába állhasson és kissé türelmetlenül lapogatja a konyhaasztalra zokogva boruló férjének vállát, hogy ugyan szedje már össze magát, mert a vacsora sem főzi meg magát. A történet egyébként érdekes lehetne, ha nem szakítaná meg folyton a karakterekbe erőszakolt ideológia, ami annyira erőltetett, hogy a sorozat is nézhetetlenné válik tőle.

Hajsza

A három évados sorozat főszereplője (nyilván) egy női főfelügyelő, akit Gillian Anderson játszik. Ő az a színésznő, akit, ha láttál már egy szerepben, akkor láttad az összesben, ugyanis ezerarcúsággal nehezen vádolható. Valamiért a woke-ideológia élharcosai úgy képzelik el az erős női karaktereket, hogy férfiakat akarnak csinálni belőlük: ez látható a Gesztenyeember főfelügyelőjének karakterét nézve és a Hajsza Gillian Anderson által alakított főfelügyelője esetében is. Egy macsó nő, aki, ha meglát egy neki tetsző pasit, akkor gondolkodás és minden szemérem nélkül ágyba viszi, mert neki most kellett egy egyéjszakás kaland. A sorozatban amúgy nem elégedtek meg azzal, hogy kidomborítsák a macsó karakterjegyeket, a főszereplő nővel ki is mondatják az olyan mondatokat, mint: „Ez az, ami annyira zavaró igaz? A férfi megdugja a nőt. Alany férfi, ige megdugja, tárgy nő. Ez így rendben van. A nő megdugja a férfit. Nő alany, tárgy férfi. Ez már kényelmetlen neked, igaz?”. De olyan jelenetek is „erősítik” a sorozatot, mint amikor a gyenge, szánalmas férfi rányomul az erős nőre, aki, amikor a férfi nem hallgat rá, eltöri annak orrát, aztán persze gondoskodóan ellátja a sebesültet, miközben a férfi bűnbánóan kérdezi a nőt: „A nők miért annyival erősebbek lelkileg és érzelmileg, mint a férfiak?” mire a válasz a nőtől: „Mert az alapvető emberi forma női. A férfi lét egyfajta születési rendellenesség”. Amúgy a sorozatban van egy sorozatgyilkos is, de ez kit érdekel, mert az egész történetet csak azért vitték vászonra, hogy minden jelenetben lenyomhassák a néző torkán az agresszív feminista propagandát.

Szex és New York: And just like that…

Eléggé kiüthette az átlag ingerküszöböt a kilencvenes évek végén a Szex és New York sorozat, ami tényleg arról szólt, ami a címe: viccesen, romantikusan, néha meghatóan mutatta négy nő történetét és azt, hogy a nők bizony szexelnek, mi több, élvezik is a szexet és beszélnek is róla. Akkor még nem kellett azon aggódni a készítőknek, hogy hogyan töltsék fel a műsoridőt eléggé érzékeny párbeszédekkel, annyira nem, hogy a sorozat korai részei ma például már el sem készülhetnének, mert azonnal kirekesztőnek lennének bélyegezve. Ez aztán nem mondható el a legutóbbi, záró évadról, ami több, mint húsz évvel az első rész után készült el. Az And just like that… eddig első két része látható csak az HBO-n, de már ebből masszív érzékenyítés-adagot kap, aki megnézi. Van itt minden: kvóta queer humorista, afroamerikai-nő emberijogi tanár, tök gáz, elítélendő, szánalmasan hebegő-habogó boomer Miranda, az utolsó, valóban férfias, macsó karaktert pedig még az első rész végén kinyírják. A záró évadban eddig annyi a jó, hogy csak két részt lehet megnézni belőle, illetve a tudat, hogy tovább már nem rontják a sztorit, mert nem készül már több rész.