Ki ne emlékezne a 2010-es évek első felében történt közterület-átnevezésekre, és az azt kísérő sivalkodásra? Moszkva, Ságvári, Koltói Anna, Köztársaság és Stadionok (!). Többek között és elsősorban ezeket a neveket sírta vissza baloldal, ezekhez ragaszkodtak bármi áron, ezek átnevezése ellen volt a legnagyobb sivalkodás.

Ki ne emlékezne az aduász kérdésre: mennyibe kerül?? Mibű??? Hány lélegeztetőgép jönne ki ebből?

Táblagyártó maffia, nyomdászmaffia és szándékos káoszokozás. Volt itt minden a libsik részéről, amikor az átnevezések ellen kellett ágálni, a keményvonalasabb arcok a mai napig moszkvatereznek. Ők azok, akik képesek voltak az ellen érvelni, hogy az itt-ott megmaradt kommunista utcaneveket (Ságvári, Felszabadulás stb.) nem kell átnevezni, mert azt már megszokták. Őket nem zavarta a vidéken néhol megmaradt Lenin utca sem, ha pedig Wass Albertől neveztek el valahol közterületet, azonnal sivalkodni kezdtek.

Sokat változott azóta a világ, ma a liberálisok örömünnepet ülnek, hogy végre az ő Árpi bácsijuk is kapott egy metrómegállót.

Most nem számít, hogy ez mennyibe kerül, most senkinek nem lesz táblagyártó haverja, aki most akadékoskodik, az minimum bunkóparaszt, de inkább náci.

Mától nincsen Árpád híd, metróállomás, van helyette Göncz Árpád városközpont, metróállomás.

Kellett ez, mint egy gendersemleges mosdó.