Pár hete elkezdtünk beszélni egy témáról, amely legalább annyira fontos, mint amennyire nem szeretünk tudomást venni róla. A gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények témája végre napirendre került, olyan oldalakon is találkozhattak vele az olvasók, ahol addig soha, olyanok is, akiket addig teljesen elkerült a téma. Végre a gyermekvédelemre terelődött a figyelem, végre hangosabbak lettek a jó gyakorlatok, végre a gyerekjogok témája lett az „ügy”. Nagyjából egy pillanatig. Mert jött egy baromi hangos, agresszív és erőszakos kisebbség, amely nem tűri, ha nem ők vannak a középpontban.

Szivárványszínbe öltözve, kedves arccal, színes betűkkel hazudják, hogy ők a gyerekekért hangosak, miközben a napnál is világosabb, hogy ez csak róluk szól. Paravánként tolják maguk elé a gyerekeket, miközben azt akarják, hogy boruljon szivárványszínbe a világ. Először csak egy kis utcafesték, aztán egy stadion. Aztán? A zászlók? Kapjon helyet a szivárvány a nemzeti lobogókon is? Hol van a határ, van-e egyáltalán?

Pár éve a Pride még csak egy délutáni felvonulás erejéig provokált, aztán lett belőle Pride-hét, majd Pride-hónap. Ma viszont a gender- és LMBTQ-mozgalom minden egyes nap talál valamilyen felületet, ahol hirdetheti magát, egy ügyet, amelyen a végletekig megsértődhet, és amelyet kénye-kedve szerint használhat fel a saját hasznára. Most ez az ügy a gyerekvédelem lett.

Az LMBTQ-aktivisták a gyerekek kárán hazudják elnyomottnak magukat, miközben a csapból is ők folynak. A kedves arcú propagandájuk ajtóstul ront a házba, az otthonokba, a gyerekszobába. Hiszterizálja az arra fogékonyakat, vagy azokat, akik szeretnek jó embernek látszani, és persze a közösségi média megmondóit, akik csak simán nem mernek kimaradni a mainstream politikai hisztikből, mert akkor olyan gyorsan tűnnek el a süllyesztőben, hogy senki nem emlékszik majd arra, miért is kaptak figyelmet korábban. A multicégek és tévécsatornák pedig kapkodják a fejüket, merről várják a nagyobb profitot, most éppen bejön nekik, ha a logójukat beszivárványozzák, kevesebb ez, mint egy kisujjmozdítás. Pedig ez eredetileg a gyerekekről szólt volna. Érdekelnek még ők bárkit is?