Akárcsak a film főszereplője, anya és lánya a repülőtér szolgáltatásait igénybe véve élik mindennapinak talán nehezen gondolható életüket.

Tom Hanks filmje egyébként szintén egy valós eseményt dolgoz fel, ugyanis 1988-ban egy iráni menekült Mehran Karimi 18 évig élt a Charles de Gaulle nemzetközi reptéren.

A két nő a ciprusi Lancarna repülőterére költözött be tartósan, miután kiutasították őket Izraelből.

A terminálban dolgozó személyzet szerint a két német nő nem zavartatja magát, és otthonosan mozognak az épületben: ha megéheztek étterembe járnak, ha akarnak valamit ,megveszik az ottani boltokban.  

Adamos Aspris a Hermes repülőtér szóvivője szerint: „a reptér több alkalommal felajánlotta segítségét a németeknek, de ők mindig visszautasították azt, és úgy tűnt nem érdekli őket, hogy változtassanak helyzetükön.”

A „beköltözöttek” annyira eltökéltek, hogy korábban a német nagykövetség segítségét is visszautasították.

Egyelőre biztosan maradnak a repülőtéren, mivel arra nincs törvény, hogy ki lehessen utasítani EU-s állampolgárokat Ciprusról, amennyiben nem követtek el semmilyen törvénysértést.

(mirror.co.uk)

.