Magához képest meglepően őszintén beszélt bolsevik gyökerű gondolatairól a lila ügynökpárt elnöke péntek este az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Donáth már többször tanúbizonyságot tett hazaszeretetéről, így például amikor Felvidéken egy szlovák pártnak kampányolt a magyar nemzetiségi induló helyett, illetve tavaly ősszel tagja volt a LIBE Bizottság Magyarországra érkező delegációjának, amely hazánkat, illetve a magyar jogállamiságot „vizsgálta”, majd válogatott hazugságokat terjesztett Magyarországról Brüsszelben és a balliberális médiában.

A Donáth-blokk az alábbi mondattal indult: „Kevesebb pártra van szükség az ellenzéki oldalon Donáth Anna szerint”. A Momentum európai parlamenti képviselője tehát deklarálta, hogy le kell szalámizni a szükségtelen politikai szervezeteket. A „szalámizás” azt jelenti, hogy egy párt fokozatosan a teljes politikai paletta más pártjait agresszív módon bekebelezi vagy felszámolja, végső célként az egypártrendszert megvalósítva. Így tettek az 1917-es hatalomátvételt követően Leninék Oroszországban, és Vorosilov segítségével a II. Világháború után Rákosiék. A minta adott, a példaképek pedig több, mint kiválóak.

A frissen megválasztott pártelnök kifogástalan éleslátással állapított meg, mi történt a kampány és a választás során:

Hát igen, miután a voksok bő egyharmadát sikerült megszereznie az elsöprő, kormányváltó győzelmet prognosztizáló baloldalnak, tényleg nem tehetnek mást, mint kimondják: senki sem kíváncsi rájuk, és még az ellenzéki érzelmű szavazók sem örülnének, ha ők vezetnék az országot. Az azért érdekes demokráciafelfogásra utal, hogy a Momentum politikusának nem tetszik, ha túl sok „szuverén lény” van a rendszerben. Ez mondjuk az uniós tevékenységükben is megmutatkozik: a föderalisták szekerét tolva, konstans a nemzetállamok gyengítésén fáradoznak – főleg, ha az adott országban az „ostoba választók” merészelnek egy jobboldali kormánynak bizalmat szavazni.

Donáth Anna, jó momentumosként, természetesen nem tudta megállni, hogy ne hazudjon legalább egy akkorát, hogy Rónai Egonra potenciálisan rászakadjon a plafon. Donáth László lánya szerint „ebben a rendszerben a választók már sajnos nem tehetik meg azt, mint egy rendes demokráciában, hiszen normális esetben az történik, hogy minden párt egy ajánlattal él, kit és hogyan akar képviselni, milyen Magyarországot”.

Nos, nézzük a normatív hátteret és a gyakorlatot! Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, valamint a 2. cikk (1) bekezdése kimondják, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, ennek megfelelően pedig az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson választják. Vagyis az állampolgárok teljesen szabadon dönthetnek arról, kire voksolnak. A baloldal figyelmét talán elkerülte, hogy Budapesten egy választókerületet leszámítva mindenhol a ők nyertek? Akkor hogy is van ez? Mégis lehet nyerni ebben a választási rendszerben? Hacsak nem más választási törvény van hatályban a fővárosban, mint az ország többi pontján, akkor nagyon úgy fest, hogy igen. Csak könnyebb az elcsalt választásra, az aránytalan választási rendszerre, a médiapluralizmus teljes hiányára és – persze – a megvezetett, tudatlan választókra, meg más hasonló hazugságokra fogni a csúfos vereséget, ahelyett, hogy önreflexiót gyakorolnának, és az állampolgárok sértegetése helyett azok képviseletével foglalkoznának. De tőlük ez nem elvárható, ők önkritika és változás helyett inkább leszalámiznák azokat, akikkel pár hete még „elválaszthatatlan szövetségben” álltak.