Ez az a csapat, amely politikai tevékenységével eddig sok hasznot nem hajtott Magyarországnak, kárunk viszont annál több származott belőle. Elég csak az általuk megfúrt és Párizs számára hozzáférhetővé tett következő olimpiára gondolni, vagy azokra a váci vállalkozókra, az ott élő munkavállalókra, akik elől közel ötmilliárd forintot halásztak el. Hogy az uniós források kiügyeskedésére több esélye lehet-e egy EP-képviselőnek, mint egy váci vállalkozónak, azt döntse el az olvasó. Remélhetőleg a NAV a váci házkutatása után erőteljesen folytatja a nyomozói munkát, és hamarosan a végére jár e pikáns ügynek.

Kiderül, igazat mondott-e Cseh Katalin, amikor Anonymus tájékoztatása után olyan kijelentéseket tett, hogy „Össze kívánnak engem és személyemet mosni olyan vállalkozásokkal, amelyek személyemtől teljesen függetlenek.” Vagy „Semmilyen valótlanság nem igaz azok közül, amiket állítanak.”

Érdekes módon ezen érdekes kijelentések után Cseh Katalin elnémult. „Érdemi” információk csak akkor érkeztek felőle, amikor a luxusesküvőjén készült fotók tanúsága szerint négykézláb mászkálva keresett valamit nagyon az asztal alatt.

Eközben a közvélemény türelmetlen. Nem véletlenül fogalmazott úgy Hollik István, hogy hónapok óta tudható, Cseh Katalin és családja cégei EU-s pénzek visszaélésszerű felhasználásával kerültek összefüggésbe. Keményen feltette a kérdést: mikor fog végre lemondani a korrupciós botránya miatt európai parlamenti képviselői mandátumáról?

A hallgatás természetesen rossz válasz. Főleg Cseh Katalin szempontjából, hiszen a hallgatás beleegyezést jelent. Arra utal, hogy a személyével kapcsolatos feltételezések igazak.

Bárhogy is szeretné elhitetni a nyilvánossággal Cseh Katalin, hogy „semmilyen valótlanság nem igaz azok közül, amiket állítanak”. Azért azt nem árt rögzíteni, hogy a NAV csak úgy nem vonul ki sehova nagy erőkkel, hogy a szakemberei ott megigyanak egy kávét.

Közben a körzet országgyűlési képviselője hangot adott a megyei vállalkozók felháborodásának. Rétvári Bence úgy fogalmazott: „Ezek a források a váci vállalkozásoknak jártak volna, így váci embereket kellett volna hogy segítsenek, nem pedig momentumos kalandorokat és a hozzá tartozó cégeket, akik néha Budapesten, néha Pest megyében, néha Nógrád megyében vannak.”

A gyurcsányista baloldal Cseh Katalin ügyében is összezár. Egyáltalán nem kérik a lemondását, noha lehet erre találni több jó példát napjaink politikai életében. Ott, ahol a morál a politika fundamentuma. Márki-Zayék sokszor bizonyították már, hogy számukra a cél szentesíti az eszközt, ők mindenféle erkölcsi hiátussal is zokszó nélkül számítanak a választók bizalmára. Sőt elvárják azt.

Ahogy azt is bizonyították, hogy a vágyott hatalom birtokában nemcsak a Vác-környéki vállalkozók járnának rosszul, hanem az újra megvalósítandó rablóprivatizáció révén az egész ország. Elég csak a közműcégek korábbi baloldali kiárusítására gondolni, aminek révén egekbe szökő gáz- és áramárakat zúdítottak a nyakunkba.

Miközben Cseh Katalin az esküvőjén könyékig turkál a luxusban.