Bodrogi-Süsü úgy tesz, mintha nem politizálna, pedig de
2020.10.26. 16:10
A 86 éves művész tegnap az ATV Heti Napló című műsorában érezte szükségét elmondani álláspontját az ügyben. Utalva rá, hogy előbb a Nemzet Színészeit kellett volna megkérdezni az ügyben. Pontosan ezt mondta: „Először meg kellett volna kérdezni a Nemzet Színészeit és az ilyen életkoros színészeket, hogy mi a véleményük. Nekik kellett volna először elmondani, hogy mi az az alapítvány, nekik kellett volna először tudni, hogy mi az a kuratórium, meg hogy az egész miért van. És akkor ők már biztos, hogy tudtak volna szólni. Én legalábbis biztos, hogy nem szabad ezt így kétfelé vinni. Nem szabad szembe állítani a szakmát saját magával.”
Ez a felfogás nem tükröz mást, mint a hallgatók és a tanárok szélsőséges álláspontját, miszerint nem lehet szó megegyezésről. Szerintük csak egy helyes álláspont létezik: amit ők képviselnek. Szerintük csak arról lehet szó, hogy minden eddigi intézkedést tekintsenek semmisnek. S ha ez megtörtént, akkor, de csak akkor kezdődhetnek tárgyalások a változtatás módjáról.
Minden tiszteletem a Nemzet Színészeié, köztük Bodrogi Gyuláé. Szögezzük azonban le, ők kimagasló színművészeti teljesítményükkel érdemelték ki ezt a rangos pozíciót, s nem közigazgatás-szervezésből érdemelték ki a Kossuth-díjat.
Tudniillik szembeállításról szó sincs, ahogy a művész úr fogalmaz. Vidnyánszky Attila, a kuratórium elnöke világosan elmondta, „garantáljuk azt, hogy azok a tanárok, akik ott vannak, vihetik tovább az osztályaikat, a diákok megkapják a tanáraikat. De mellettük elindulnak más osztályok is, másfajta gondolattal és hátha elindul egy szakmai párbeszéd.”
A másfajta gondolat pedig – szintén Vidnyánszkytól – a nemzet, a haza, a kereszténység szellemiségének megjelenése a színészképzésben.
Aki tehát a szakma szembeállításáról beszél, az fenn akarja tartani azt a kizárólagosságot, amit még bőven a pártállami idők óta hurcolt magával az SZFE képzése s amihez most is – mint látható – foggal körömmel ragaszkodik. Amiben Gyurcsány és a teljes baloldali ellenzék teljes mellszélességgel támogatja őket. A miértre Pintér Béla rendező utalása lehet eligazítás, amit a tavaly decemberi színházi tüntetésen fogalmazott meg felszólalásában: „Mert pontosan tudjátok, hogy a színház alapvetően kritikus, ellenzéki vagy ha nem az, akkor k…va unalmas, és hazug.” Bodrogi Gyula pedig a jelek szerint nem szeret „unalmas és hazug” színházat csinálni.
Egy tavalyi, az önkormányzati választások előtt tett állásfoglalása legalábbis erről tanúskodik. Akkor László Imrével, a Demokratikus Koalíció újbudai polgármester-jelöltjével jelent meg közösen egy kampányplakáton, amelyen a következő idézet volt olvasható tőle: „László Imre a legalkalmasabb jelölt Újbudán. Én rá szavazok.”
Csoda-e, ha ezek után a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyében a hallgatók, azaz László Imre politikai főnöke, Gyurcsány Ferenc, így Pintér Béla oldalán áll.
Eközben persze lehet úgy tenni, mintha valaki a nagy színésznemzedékek politikától független, szakmai álláspontját képviselné. Lehet azt mondani, amit dalolt Süsü, a sárkány, amelynek hangjaként Bodrogi még közelebb került az emberek szívéhez. „Vidám lelkem senki sem érti, / se gyerek, se nő, és se férfi / senki, senki itt a világon/ mi is az én titkos nagy álmom.” Süsünek ezt természetesen mindannyian szíves örömest elhisszük.
De hogy Bodrogi Gyulának mi a „titkos” álma?
Ez László Imre óta már költői kérdés.