Kétségtelen, van tehetsége hozzá, elvégre a színész- és a bohócszakma nincs igazán távol egymástól. Ha Latinovits Zoltán nem érezte rangon alulinak az operettben Bozzi urat játszani, akkor talán Jakab is megengedheti magának, hogy a parlamentben feltűrt ingujjal a nép egyszerű proliját adja. Még a Piros Arannyal vastagon megkent parizert sem kell hozzáképzelni.

A Jobbik elnöke hétfőn is remekül hozta a lánglelkű borsodi Robin Hoodot, aki folyvást csak elvesz a gazdagoktól, és a kincseket a szegényeknek adja. Gyújtó hangú parlamenti felszólalását a miniszterelnöknek foghegyről, szinte félvállról odavetett, kérdéseknek álcázott vádakkal színezte. Nem csoda, hogy a forradalmi képzelőerővel megáldott ellenzékiek csizmája sarkán szikrát vetettek Gyurcsány Ferenc legjobb magyar tanítványának szavai, és lelki szemeikkel máris a megfelelő teherbírású lámpavasakat kezdték nézegetni. A vérmesebbje talán még Szamuely Tibor vérontást magasztaló győri beszédét is felidézte magában, miközben kiegyenesítette hatlövetű kaszáját.

Jakab parlamenti monológja nagy hatással volt a színpadias gesztusok iránt fogékony házelnökre is, Kövér László az átélt katartikus élmény hatására csak annyit mondott: „Azt a betyárját!”