A Nyugati Fénynek most azzal volt arca a nyilvánosság elé tolakodni, hogy a Novák Katalin mintha üzletet csinálna abból, hogy elvállalta a köztársasági elnöki jelölést. Volt képe olyan címet adni a 24.hu-tól átvett írásának, hogy „Megvan, mekkora fizetésért vállalta Novák Katalin a köztársasági elnökséget”. Úgy beállítva a kérdést, mintha az a mindenkori köztársasági elnök számára üzleti megbeszélés, egyszerűbben alku kérdése lenne, hogy valaki vállalja-e a jelölést, és ha igen mennyiért. Miközben a közéletben akár csak egy kicsit is jártas olvasó pontosan tudja, hogy a köztársasági elnök javadalmazásáról jogszabály rendelkezik, nem a kupeckedés. Az államfő illetménye, az országgyűlési képviselőkhöz hasonlóan az átlagkeresethez van kötve.

Jellemzi a Demokratikus Koalíció hozzáállását ez a megközelítés, amiből az derül ki, ha például – maradva a hölgyekén – mondjuk Vadai Ágnes kapna hasonló felkérést, esetleg a városháza gyurcsányista jegyellenőre, főpolgármester-helyettese, Gy. Német Erzsébet, akkor köztük és a jelölő szervezet vezetője között valószínűleg lezajlott volna egy ilyen alkudozás. Már minthogy esteleg négymillióért vállalnák, de ha már 3,7 millió lenne a havi illetménye, akkor semmi esetre sem. (Bocsánat a példákért, csak az összehasonlítás miatt hoztam ide a hölgyeket. Persze nekem is feláll a szőr a hátamon, ha ezek az asszonyok ilyen helyzetbe jutnának.)

Tessék mondani, nem undorító ez a megközelítés? Hogy lehet Novák Katalinra megpróbálni rákenni, hogy a jelölés elvállalásában a pénz egyáltalán bármiféle szerepet játszott? Nem ismerem személyesen, de mérget veszek rá, hogy számára az a felemelő feladat, hogy Orbán Viktor felkérésére a nemzet egysége fölött őrködhet, az a legnemesebb feladat, amelyről korábban álmodni sem mert. És biztos, hogy nem is álmodott róla. Egy ilyen felkérésért ugyanis nem lehet kopogtatni. Azt egyszer csak vagy meghozzák az angyalok, vagy soha nem kerül az asztalra.

Az pedig, hogy ez a pozíció a Nyugati Fény által sugallt kufárkodás tárgya legyen, az csak a gyermekkori csúfolódást idézheti föl bennünk: aki mondja másnak, az mondja magának. Amikor ugye olyannak csúfoltak bennünket, ami nem volt igaz. Így csúfolódik a DK is, miközben nagyon jól tudja, nem igaz egy hang sem abból, amit Novák Katalinra akar rásütni, hogy rossz színben tűntesse föl őt a választók előtt. Pedig az nehéz lesz, mondhatni lehetetlen, mint tenger fenekére bugyit húzni.

Itt van néhány idézet, hogy a nyolcvan százalékos társadalmi konszenzust rejtő családpolitikán kívül más területeken is képes felsőfokon művelni a nemzeti egység követelményeit.

1. 2015. „Senkinek nem mondhatjuk, nem is mondjuk meg, hogyan éljen, hány gyermeket és mikor vállaljon.”

2. Fekete-Győr babahordós fotójához: „Egyetértek: a babának és az édesapának, édesanyának is sokat ad a testi-lelki közelség. A családpolitikánk éppen erről is szól: a szülők szabadon dönthessenek arról, hogyan osztják meg maguk között a feladatokat”.

3. 2016. „Nagyon érzékeny terület az LMBTI közösségek helyzete, de számomra nem feltétlenül van a nőket érintő első öt kérdés között.”

4. 2017. „Vannak jó szándékú meleg emberek, akik csak nyugalomban szeretnének élni, és van egy kisebb, de nagyon hangos csoport, amelynek tagjai pedig folyamatosan provokálnak.”

Nem sorolom tovább. Aki Novák Katalint ilyen alpári módon akarja befeketíteni, az korábban kelljen fel. S jusson eszébe, hogy aki mondja másnak, az mondja magának.