Ady: „S egy kacagó szél suhan el / A nagy Ugar felett.” Ez a kacagó szél számomra az a fantasztikus 3 milliós közösség, amely 5,7 millió szavazóból pontosan tudta, hogy milyen rosszat jelentett évtizedekig a magyaroknak a pártállami „dudva, a muhar”, s hogy szívta a vérünket a rendszerváltoztatás után három évtizedig annak édestestvére, a liberális „gaz”, amely „lehúz, altat, befed.”.

Néhány napja az éppen a DK szoknyája alá bebújt, önálló szavazótáborral lényegében nem rendelkező Párbeszéd Tordai Bencéje jelentette ki „a béke, a biztonság és az igazság érdekében itt lenne a legfőbb ideje, hogy Magyarország is megkezdje a direkt fegyverszállításokat”.

Ha az egész baloldalt vesszük nagyító alá,, akkor pedig azt látjuk, hogy a világban elszaladó energiaárak nemhogy büszkévé tenné őket a magyar rezsicsökkentés fenntartása miatt, hanem egyenesen annak felszámolást, s a nyugatihoz hasonló megszorító politika mielőbbi bevezetését követelik a kormánytól. „Le vannak ejtve a magyarok” jeligére.

Komolyan mondom, az eszem megáll. De mielőtt kifejteném, miért, álljon itt egy idézet a népszavás Horváth Gábortól, aki az ATV Civil a pályán című tegnapi műsorának verbális verőlegényeként csépelte azt az Orbán Viktort, aki a magyar érdekek legfőbb védelmezőjeként egyáltalán nem akar belesodródni a háborúba. Horváth egyebek mellett ezt mondta:
„Az elmúlt két hónapban a magyar külpolitika akkora hibát követett el, ami a Holdról is látszik. Orbán Viktor már rég nem lesz az élők sorában, az ukránok még mindig haragudni fognak ránk és a lengyelek megvetéssel fognak ránk nézni. (…) Az ukránok tudják, kik azok, akik segítenek nekik, és kik azok, akik nem segítenek nekik. És Magyarország nem segít nekik.”

Az már ugye önmagában több mint ízléstelen, hogy – Hadházy Ákoshoz hasonlóan – Orbán Viktor halandóságára utalgat, amikor az 59 éves, ereje teljében lévő kormányfő esetében erre semmi oka. Miközben a 79 éves Joe Biden esetét – aki a több éve elhunyt fiaként mutatta be az egyik lányunokáját – mély hallgatás övezi. Persze egy balos elnöknek még ezt is szabad, főleg, ha amerikai.

Egyszerűen elképeszti az embert az a rosszindulatú hangzavar, amely nemcsak a kormányfőt mocskolja, hanem kifejezetten semmibe veszi a magyar választókat, akik pontosan kinyilvánították akaratukat április 3-án.

Ha a magyarok háborúzni akartak volna, vagy megfagyni az energiahiányos, a paksi fejlesztést leállítani akaró ország fogvacogtató lakásaikban, akkor egyszerűen beszavazták volna Gyurcsány Ferencet és csapatát, amelynek tagjai még katonákat is küldtek volna az ukrán frontra, nem csak fegyvereket.

Pofátlanságuk, aljas elvetemültségük legbiztosabb jele, hogy a baloldal azután is ugyanezeket a célokat tartja fontosnak, amitől ezt az orbitális vereséget elszenvedték.
Nos, kedves Olvasó, azt gondolom, hogy ennek egyetlen magyarázata lehet. A kilátástalanság. Annak felismerése, hogy számukra a következő tíz évre vagy még tovább lefőtt a kávé, demokratikus úton ebben az országban csírányi esélyük sincs a hatalom megszerzésére.

Ezért vizionálják Orbán Viktor esetleges halálát, ezért akarják hazánkat belesodortatni a háborúba, hogy káosz legyen, összevisszaság, amelynek zavarosában ők esetleg külső segítséggel hatalomra kerülhetnek. Elég, ha a volt szlovák kormányfő, Robert Fico minapi vészjósló bejelentését idézni: „Ha felakasztva találnak, nem én voltam.” Illetve országáról annyit mondott, „Nem Magyarország vagy Lengyelország, hanem Szlovákia a fekély Európa testén.”
Kijelentette: „Szlovákia nem jogállam”, hanem „amerikai tartomány”.

A nemzetközi helyzet tehát vészesen komoly. Ilyen kritikus helyzetben mondanak ilyen látványosan magyarellenes kijelentéseket a Tordai Bencék, a Horváth Gáborok.

A magyarok megfogadták Orbán Viktor kijelentését, aki azt mondta: „Amikor nagy baj van, senkire sem számíthatunk, csak magunkra.”
A magyarok közössége ezt fejezte ki április 3-án.

Semmilyen veszélyt nem lehet félvállról venni. De azért jól esik idézni Ady sorait: „S egy kacagó szél suhan el / A nagy Ugar felett.”