„Ha ugyanis hat párt és a civilek összefogtak, és látszik is, hogy egy csomó kérdésben nincs egyetértés, tehát nincs főnök, nincs beosztott sem” – tolta rendíthetetlen határozottsággal az emberek képébe az aktuális „igazságát”, amit a józan emberek egyszerűen ostobaságnak véltek. Ezek után joggal ugrik ide George Bernard Show okossága, ami így szól: „Nem tudom, élnek-e emberek a Holdon, de ha igen, akkor egészen biztosan a Földet használják elmegyógyintézetnek.”

Úgy hozta sors, hogy mai írásom egyébként is a honi líra és a magyar baloldal rideg valóságának hullámain fog ringatózni, mert a Kapitány egyszerűen erre kényszeríti a publicistát.

Kezdjük is a hódmezővásárhelyi polgármester által kierőszakolhatónak ítélt Márki-Zay-Orbán tévévitával.

Mivel indokolja ezt a nagyképű Kapitány? „Szerintem ha április 3-ig minden nap elmondjuk, hogy legyen vita, úgy gondolom, hogy Orbán nem menekülhet el egy vita elől.” Nem kicsi egóra vall ez a magabiztosság. Ezt a mérhetetlen öntudatosságot ha például Kosztolányi Dezsőével mérjük össze, akkor ott teljes mértékben indokolható, hogy a Költő a huszadik században című versében felsőfokon beszél önmagáról. Már első sor felütése is zseniális: „Az önimádat büszke heverőjén fekszem nyugodtan.” Nem érzik úgy, hogy Márki-Zay is ott heverészik legszívesebben. Holott József Attilával szólva „A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok.” Még hogy nem beosztottja Gyurcsánynak. Akkor tessék mondani, miért nem szólt neki vissza, amikor Fletó így fogalmazott videójában: „És ha többségünk van a parlamentben, akkor majd mi választhatunk kormányfőt. Először parlament, először a többség, aztán a kormányfő. Ez a sorrend”. Azért mert nem mert a főnökkel vitatkozni? Mert tisztában volt vele, hogy a főnöknek igaza van? Nem úgy, mint neki, aki képes saját szavait is perceken belül megcáfolni. (Bár ezért Gyurcsány sem megy a szomszédba – a szerk.)

Ettől függetlenül egója a nyilvánosság előtt hatalmas, amin a nyakába akasztott kommunikációs, Simon András nevű póráz sem nagyon változtat. Nyilván azért, mert mi átlagemberek nem látunk bele a politikusok kártyájába. Krumplis Jakab is nagyfiút játszik, miközben sorra szűnnek meg a jobbikos alapszervezetek.

Kosztolányi ezt így fogalmazza meg: „És önmagamat önmagammal
mérem. (…) Szavam ha hull, tömör aranyból érem. Mindegyiken képmásom, mint királyé, s a peremén a gőgös írás: én.”

És úgy fest, Márki-Zay valóban elhiszi, hogy a gőgös írás az aranyérmen ő, s nem Kosztolányi. Ezért nála a vers címe nem Költő a huszadik században, hanem Politikus a XXI. században.

A Kapitány pofátlansága, öntudata olyan gigászi, hogy a tévénézők megtévesztése érdekében arra is képes, hogy Orbánt kezdje beosztottazni. Mondván: „De ha ez lenne a logika, akkor én miért állnék ki Orbán Viktorral. Akkor rögtön Putyint kellene hívni vagy a Kínai Kommunista Pártot.” Sejtetvén, hogy Orbán Putyin és Hszi-Csin-ping beosztottja. Jó helyen kapiskál Show, amikor azt írja, hogy a holdbéli emberek – ha élnek ott emberek – a Földet használják elmegyógyintézetnek.

Majd a teljesség kedvéért a Kapitány még kerekít egy ordas hazugságot, hogy a naiv néző eltátsa a száját és megemelje a kalapját nagysága előtt. „A magyar választópolgárok, amikor miniszterelnököt választanak, amikor kormányt és természetesen parlamentet választanak, akkor igenis joguk van, hogy ne hazugságokról szóljon a kampány, hanem tényekkel vitatkozzunk. Ezért ki kell állnia Orbán Viktornak, és kell hogy legyen egy nyílt, köztévében közvetített élő vita.” Ezzel az „okosságával” egyszersmind Gyurcsánynak is fügét mutat. Tudniillik most is ő maga hazudik, hiszen a választópolgárok nem választanak miniszterelnököt. A kormányfőt a parlamenti többség választja meg feltéve, ha lesz ilyen a baloldalon, ahogy azt Fletó az előválasztás után a miheztartás végett kerek-perec elmondta. Éppen ezt jelképezi az utcai plakátokon az a csöpp kis Gyurcsány-klón a Böszme karján, aki nem más, mint Mini Feri.

Szóval mérheti magát Márki-Zay önmagával, ettől még nem lesz Kosztolányi kaliberű szellemiség. Az ő szíve valóban a semmi ágán ül, kis teste pedig hangtalan vacog. S április 3-án este nem az ünneplő szavazók gyűlnek majd köréje, hanem a csillagok – ahogy a Reménytelenül című vers mondja.